Oldal 53 [53]
OCR
(2) Néhány nap múlva Perszeusz követeit fogadta a senafus. Mivel azonban Eumenész király eleve ellenük hangolta nemcsak a hallgatóság fülét, de a szívét is, a követek védekezése és könyörgése teljesen hatástalan maradt, (3) sőt Haralosz, a követség vezetője még fel is ingerelt mindenkit kihívó magatartásával. Így szólt: A király minden erejével igyekszik meggy6zni a senatust, hogy egyetlen szava vagy tette sem volt ellenséghez méltó, (4) de ha úgy látja, hogy a rómaiak makacsul keresik a okot a háborúra, bátran megvédi magát. A hadiszerencse mindenkié, és a háború végeredménye kiszámíthatatlan. (5) Hellasz és Kis-Ázsia minden államát érdekelte, mit végeztek a senatusban Perszeusz követei és Eumenész, és mivel úgy vélték, hogy a király odautazásának hatására elkezdődik majd valami, a legtöbb város különböző ürügyekkel követeket küldött Rómába. (6) Eljött a rhodosziak követsége is, amelynek vezetője" biztos volt abban, hogy Eumenész az ő államukat is belekeverte Perszeusz ellen felhozott vádjaiba. (7) Ezért pártfogók és vendégbarátok révén minden módon igyekezett kieszközölni, hogy a senazus előtt vitába bocsátkozhasson Eumenésszel. (8) Miután ezt nem tudta elérni, féktelen szókimondással támadta a királyt, hogy ő biztatta fel a lükiai népet a rhodosziak ellen, (9) és jobban elnyomja Kis-Ázsiát, mint korábban Antiokhosz. Honfitársai hangulatát jól tükröző beszéde, amelyet Kis- Ázsia népei is szívesen hallottak — Perszeusz ugyanis már itt is kezdett népszerűvé válni —, a senatusban ellenérzést keltett, és nem használt sem neki magának, sem államának. (10) Az Eumenész ellen folyó szervezkedés pedig csak növelte a rómaiak jóindulatát iránta. Így aztán elhalmozták őt a megbecsülés minden jelével, és a legnagyszerűbb ajándékokat kapta, köztük egy curudlisi széket és egy elefántcsont jogart. 15. (1) A követségek elbocsátása után Harpalosz már sietett is vissza Makedóniába, ahogy csak tőle telt, és jelentette a királynak, hogy amikor hazaindult, a rómaiak még nem készültek ugyan a háborúra, (2) de olyan ellenséges hangulatban voltak, hogy szemmel láthatóan nem fognak sokáig késlekedni. A király, nem szólva arról, hogy maga is erre számított, már maga is kívánta a háború kitörését, mert úgy érezte, most van ereje teljében. (3) Főleg Eumenész ellen acsarkodott. Hogy a háborút az ő vére ontásával kezdje meg, megbízta a krétai Euandroszt, a segédcsapatok vezérét és három, az efféle aljas szolgálatokban jártas makedónt, hogy gyilkolják meg a királyt. Levelet küldött velük Praxó nevű vendégbarátnőjének Delphoiba, aki tekintélye és vagyona miatt nagy tiszteletben ! A követség vezetőjének nevét tartalmazó rész szövegromlás miatt értelmezhetetlen. 52
