Oldal 42 [42]
OCR
napról napra terjed a belviszály, és az ő tekintélyük sem volt elég arra, hogy megfékezze az ellentétek szítóit. (3) Mivel ennyire közelinek látszott a makedón háború, úgy döntöttek, hogy mielőtt felvállalnák, el kell hárítani a csodajeleket, és a sorskönyvek alapján kijelölt könyörgésekkel az istenek békéjéért kell folyamodni. (4) Állítólag ugyanis Lanuviumban roppant hajóhadhoz hasonló jelenség tűnt fel az égbolton; Privernumban sötét gyapjú sarjadt a földből; Veii környékén, Remens mellett kőeső esett; (5) Az egész pometiai földet sáskafelhők lepték el; a gallok földjén, amerre csak barázdát vont az eke, a felforgatott rögök közül halak bukkantak elő. (6) A csodajelek miatt a decemvirek beletekintettek a sorskönyvekbe, és tudtul adták, hogy mely isteneknek milyen állatokat kell áldozni. A csodajelek elhárítására könyörgést rendeltek el, (7) továbbá azt, hogy tartsák meg az előző évben a nép gyógyulásáért megfogadott könyörgést és áldozati ünnepet is." Az áldozati szertartásokat és a könyörgéseket úgy rendezték meg, ahogy a decemvirek utasításba adták. 3. (1) Ebben az évben lebontották a lakinioni Héra szentélyének? tetejét. Ouintus Fulvius Flaccus censor azzal a rendkívüli becsvággyal fogott hozzá a Lovas Fortuna szentélyének építéséhez, amelyre braeror korában Hispániában a keltibérek ellen vívott háborúban tett fogadalmat," hogy ez legyen Róma legfényesebb és legnagyszerűbb temploma. (2) Ugy vélve, hogy a templom fényét nagyban emelné, ha tetejét márványlapok borítanák, elutazott Bruttiumba, és leszedette a lakinioni Héra-szentély fél tetejét, gondolván, ennyi elég lesz az épülő templom befedéséhez. (3) Hajókat rendelt oda, hogy a lapokat ezekre rakja és elszállítsa; a szövetségeseket ugyanis censori tekintélye visszarettentette attól, hogy megakadályozzák a szentségtörést. (4) Amikor a censor hazatért, a lapokat kirakták a hajókról, és elkezdték odaszállítani a szentélyhez. Noha eredetükről hallgattak, mégsem lehetett eltitkolni.(5) A Curiában zúgolódás támadt, és mindenfelől követelték, hogy a consulok terjesszék a senatus elé ezt az ügyet. Amikor pedig a censort is beidézték a Curiába, még szenvedélyesebben támadtak rá az egyes senatorok és az egész testület: (6) Nem érte be azzal — mondtak -, hogy megszentségtelenitette a vidék legtiszteletreméltóbb templomát, amelyet még egy Pürrhosz, egy Hannibal sem gyalázott 1 Vö. XLI. 21. 11. ? A szentélyről lásd XXIV. 3. 3-7. 3 A felajánlás Kr. e. 180-ban tortént (XL. 40. 10). Fulvius ekkor praetorként, de proconsuli rangban teljesített szolgálatot Hispania Citeriorban. 41
