Oldal 41 [41]
OCR
jókora területeket vettek birtokukba, egyre arrébb és arrébb tolva a határt." (7) Postumius neheztelt a praenesteiekre, mert amikor magánemberként odautazott, hogy áldozatot mutasson be Fortuna szentélyében, sem a város, sem az egyes emberek nem részesítették semmiféle tiszteletadásban. Ezért Rómából való elindulása előtt levelet küldött Praenestébe, hogy a tisztségviselők vonuljanak ki elé, a város költségén biztosítsanak neki szállást, és készítsenek elő egy fogatot, mire továbbindul.? (8) Ez előtt a consul előtt még senki nem rótt a szövetségesekre semmiféle terhet vagy költséget. (9) Éppen azért látták el a főtisztségviselőket öszvérekkel, sátrakkal és minden egyéb katonai felszereléssel, hogy ilyesmit ne a szövetségesektől követeljenek. (10) Magánemberekkel álltak vendégbaráti kapcsolatban, és ezeket a kapcsolatokat barátságosan és szívélyesen ápolták; házuk Rómában nyitva állt vendégbarátaik előtt, akiknél meg szoktak szállni. (11) A követek szoktak egy-egy kocsiba fogható állatot követelni az útjukba eső városokban, ha váratlanul küldték el őket valahová, de a római tisztségviselők nem verték a szövetségeseket egyéb költségekbe. (12) Ám a consul haragja — amelyet, még ha jogos volt is, nem lett volna szabad hivatali hatalmát felhasználva kitöltenie — és a praenesteiek túlzott önmérsékletből vagy félelemből tanúsított néma engedelmessége mintegy precedenst teremtett a főtisztségviselőknek arra, hogy napról napra megterhelőbb követelésekkel lépjenek fel a szövetségesekkel szemben. 2. (1) Az év elején visszatértek az Aitóliába és Makedóniába küldött követek, és jelentették, hogy nem nyílt lehetőségük találkozni Perszeusz királlyal, mert egyesek azt állították, hogy házon kívül van, mások pedig, hogy beteg, bár egyik sem volt igaz. (2) De anélkül is egyértelműen kiderült számukra — mondták -, hogy a király háborúra készül, és nem halogatja tovább a dolgot. Aitóliában ! A II. pun háború után Capua egész környékét állami birtoknak nyilvánították, amelyből magánemberek bérbe vehettek (XXVII. 11. 8). Később a föld egy részét eladták (XXVIII. 46. 4, XXXII. 7. 3), és az újonnan létesült római coloniák telepeseinek is jutott belőle (XXXII. 29. 3, XXXIV. 45. 3). A megmaradt bérbe adható terület sorsával, úgy látszik, ekkor már nemigen törődtek, így a földtulajdonosok, illetve bérlők önkényes földfoglalással növelhették birtokukat. ? Az útvonalat Postumius valószínűleg már a praenesteiek megbüntetésére készülve választotta, mert nem arra vezet a legrövidebb út Campania felé. : Máshol viszont szó esik arról, hogy Itálián kívül a szövetségesek fedezték a braezorok költségeit (XXXII. 27. 4). Livius megjegyzése mindenesetre jól szemlélteti, hogy a jelenség szerinte a hagyományos római erkölcs kezdődő züllésének egyik tünete. 40
