Oldal 32 [32]
OCR
vonulni, még követeket és leveleket is küldött mindenhová azzal a kéréssel, hogy ne gondoljanak többé egykori nézeteltéréseikre apjával szemben; nem voltak azok annyira súlyosak, hogy ne rendezhessék, sőt ne kelljen rendezniük vele őket. (8) Nála tiszta lappal indulnak, hogy őszinte barátságot kössenek vele. Elsősorban az akháj néppel való kibékülésnek kereste a módját. 23. (1) Ez volt az egyetlen népszövetség egész Hellaszban, az athéni államot nem számítva, amely haragjában odáig ment, hogy megtiltotta a makedónoknak határai átlépését.! (2) Így Makedónia lett az Akhaiából megszökött rabszolgák menedékhelye, mert miután az akhájok kitiltották területükről a makedónokat, maguk sem merték átlépni az ő országuk határát. (3) Amikor ez Perszeusznak eszébe jutott, az összes szökevényt elfogatta, és levelet küldött ... De a jövőben nekik is ki kell találniuk valamit, hogy a rabszolgák ilyen elszökdösése ne ismétlődjön meg. (4) Amikor Xenarkhosz sztratégosz, aki szerette volna elnyerni a király személyes jóindulatát, felolvasta a levelet, a sorok hangnemét a legtöbben mérsékeltnek és barátságosnak találták — főként azok, akik most várakozásuk ellenére visszakaphatták volna rabszolgáikat. (5) Kallikratész azonban, egyike azoknak, akik úgy gondolták, népük megmaradása a rómaiakkal kötött szövetség maradéktalan megtartásától függ, a következőket mondta: , Egyesek úgy vélekednek, akhájok, hogy a szóban forgó ügy apróság csupán, vagy legfeljebb közepes jelentőségű. (6) Nekem azonban meggyőződésem, hogy ez a dolog, amelyről most döntést hozunk - sőt bizonyos szempontból már meg is hoztuk —, a legnagyobbak és legsúlyosabbak közé tartozik. Noha még mindig érvényben van határozatunk, amellyel kitiltottuk területünkről a makedónokat és királyaikat, (7) méghozzá azért, hogy megakadályozzuk a királyok követeinek, hírnökeinek jövetelét, akik egyikünk-másikunk lelkiismeretét megkörnyékezhetik, most mégis mintegy a távollévő király szónoklatát hallgatjuk, sőt — isten ments! — még helyeseljük is szavait. (8) Míg a vadállatok általában elutasítják és elkerülik a számukra kitett csalétket, mi egy apró szívesség látszatától elvakulva ráharapunk a csalira, és abban a reményben, hogy visszakapjuk hitvány, olcsó rabszolgáinkat, eltűrjük, hogy saját szabadságunkat aláássák és veszélyeztessék. (9) Hisz ki ne venné észre, hogy a király szövetkezni akar velünk, ez pedig a rómaiakkal kötött, létünket biztosító szerződés megsértéséhez vezetne? Hacsak nem kételkedik abban valaki, hogy a rómaiak és Perszeusz között elkerülhetetlen a háború, és hogy amire ! Az athéniak Kr. e. 200-ban, az akhájok talán 198-ban határoztak így. 31
