Oldal 25 [25]
OCR
18. (1) Amikor Gaius Claudius megérkezett, az ellenség — mert nem felejtette el, hogy ez a hadvezér győzte le és futamította meg nemrég a Scultenna folyónál! — elhatározta, hogy mivel egyszer már eredménytelenül vette fel a harcot, most inkább a terep oltalmában bízva fog védekezni, mint fegyveres erővel, ezért megszállta a Halál-hegyet? és a Ballistát, és ott körbefalazta magát. (2) Egyeseken, akik késve hagyták el falvaikat, rajtaütöttek a rómaiak, és mintegy 1500-at megöltek közülük. (3) A többiek a hegyekben húzódtak meg, de szorult helyzetükben sem engedtek velük született vadságukból: a Mutinában ejtett zsákmányon töltötték ki dühüket. A foglyokat iszonyú kínzások között gyilkolták le, a jószágokat pedig szentélyeikben inkább lemészárolták, mint előírásszerűen feláldozták. (4) Amikor az élőlények vérének ontásával már beteltek, kiaggatták" a falakra az élettelen tárgyakat: mindenféle edényt, amelyek pedig inkább használatra, mint a szem gyönyörködtetésére készültek. (5) Quintus Petillius consu/, nehogy nélkile fejezzék be a haborit, levelet irt Gaius Claudiusnak, hogy seregével jöjjön el hozzá Galliába, ő a Sovány Mezőkön vár majd rá. (6) Claudius, mihelyt megkapta a levelet, felszedte a sátorfáját Liguriäböl, és a Sovány Mezőknél átadta seregét a consulnak. (7) Néhány nap múlva megérkezett ide a masik consul, Gaius Valerius is. Itt megosztoztak a csapatokon, és mielőtt elváltak volna, közösen megszemlélték a sereget. Ezután, mivel ketten kétfelől akarták megtámadni az ellenséget, sorsot húztak, hogy melyikük melyik irányba induljon. (8) Egyértelmű volt, hogy Valerius a jósjelkérés szabályainak megfelelően vett részt a sorsolásban, mert a megszentelt területen állt. Petillius esetében azonban hiba történt, mint később az augurok szakvéleményéből kiderült: a szent területen kívül állva dobta be jelét az urnába, és azt vitték be a szent helyre, míg ő maga kívül maradt. (9) Ezután elindultak, ketten kétfelé. Petillius a Ballista és a Halál-hegy csúcsát összekötő, folytonos hegygerinccel szemben ütötte fel táborát. (10) Amikor itt gyűlésbe hívta katonáit, és buzdító beszédet intézett hozzájuk, állítólag egy előjelértékű kijelentést tett, bele sem gondolva szavai kétértelműségé1 V6. XLI. 12. 7-10. ? A XL. 41. 2-ben említett Letus. A latin l/ezum szó jelentése halál, méghozzá általában erőszakos halál. Mivel a két szó ragozása majdnem teljesen egybeesik, a hegy neve óhatatlanul felidézte a latin beszélő tudatában a halál képzetét — ezen alapul a későbbiekben leírt előjel. : Sok szövegkiadás a jelen fordítás alapjául szolgáló adfigunz olvasat helyett Sigonius szövegjavítását (adfligunt) fogadja el, amely szerint a ligurok a zsákmányolt edényeket nem hivalkodásra használták, hanem szétverték a falon. 24
