Oldal 18 [18]
OCR
gárjogváltás céljából szabadítja fel az illetőt. Akinek az ügyében pedig felszabadítója nem teszi le ezt az esküt, az nem szabadítható fel. (12) Ezt a rendelkezést hozták a jövőre nézve, és akik Gaius Claudius consul rendelete szerint utasítást kaptak ... Claudiusnak itélték oda. 10. (1) Mialatt Rómában ez történt, Marcus Iunius és Aulus Manlius, az előző évi consulok, miután a telet Aguileiában töltötték, seregükkel kora tavasszal benyomultak az isztriaiak területére. (2) Miközben mindenfelé pusztítottak, az isztriaiakat cselekvésre sarkallta a fájdalom és a felháborodás javaik elrablása láttán — inkább, mint a biztos remény, hogy haderejük két sereggel szemben is megállja a helyét. (3) Minden törzsük ifjúsága összecsődült, de hamarjában rögtönzött seregük inkább csak az első lendület hevességével, semmint kitartóan küzdött. (4) Mintegy 4000-en estek el közülük a csatában, a többiek feladták a harcot, megfutottak, és szétszéledtek városaikba. Ezután először békét kérő követeket küldtek a római táborba, majd elküldték a túszokat is, akiket követeltek tőlük. (5) Amikor Rómában a $roconsulok leveléből tudomást szereztek az eseményekről, Gaius Claudius consul attól kezdett tartani, hogy a történtek miatt elveszíti a számára kijelölt működési területet és hadsereget. Ezért kihagyta az ünnepélyes fogadalomtételt, nem öltöztette hadvezéri köpenybe icéorait,! egyedül consultársát értesítette szándékáról, és éjnek évadján nagy sebbel-lobbal elindult a hadszínterére. Itt aztán még megfontolatlanabbul viselkedett, mint ahogy jött. (6) Gyűlést hívott össze, ahol nekitámadt Aulus Manliusnak, amiért elmenekült a táborból — ezt a katonák persze nem szívesen hallgatták, hiszen ők futottak meg elsőnek —, és szidalmakkal árasztotta el Marcus luniust, amiért osztozott tiszttársa szégyenletes viselkedésében, végül pedig mindkettőjüknek megparancsolta, hogy távozzanak a hadszíntérről. (7) Erre ők azt felelték, hogy majd akkor teljesítik a consul parancsát, ha az ősök szokása szerint a capitoliumi fogadalomtétel után, hadvezéri köpenybe öltözött /ictorok kiséretében kel titra a Varosbol. (8) A consul haragjaban tombolva odahivta Manlius proquaestorat, lancokat kovetelt, és azzal fenyegetőzött, hogy Iuniust és Manliust megbilincselve küldi Rómába. (9) De a proquaestor is semmibe vette a consul parancsát. Az, hogy az őket körülálló hadsereg is vezérei ügyét pártolta, és szembefordult a consullal, még jobban megerősítette elhatározásukat, hogy megtagadják az engedelmességet. (10) Végül ! Így járt el annak idején, 218-ban, Flaminius consu/is (XXI. 63.); a párhuzam előre sejteti, hogy Claudius magánakciója is csúfos véget fog érni. 17
