Oldal 10 [10]
OCR
karmányt és fát beszerzőknek. (8) Mintegy egy mérföldnyire volt innen a gallok tábora;" mindössze 3000 fegyveresük élén Catmelus fejedelem állt. 2. (1) Amikor a római tábort áthelyezték a Timavus-tóhoz, (2) az isztriaiak észrevétlenül meghúzódtak egy domb mögött, és mellékutakon a menetoszlop nyomába szegődtek. Éberen lesték a kínálkozó alkalmat, szárazon és vízen semmi nem kerülte el a figyelmüket. (3) Látva, milyen gyengék az előőrsök a tábor előtt, és hogy a piacteret, amelyen csak úgy hemzseg a tábor és a tenger közti kereskedelmet bonyolító fegyvertelen tömeg, nem védi semmiféle erődítmény sem a szárazföld, sem a tenger felől, egyszerre két őrséget is megrohantak: a placentiai cohorsot és a IT. légié manipulusait. (4) A támadást leplezte a hajnali köd. Amint ez oszladozni kezdett a nap első sugaraira, és már átsejlett rajta némi napfény, de — ahogy az lenni szokott — a félhomály még minden látványt sokszorosára növelt a szemlélők előtt, a rómaiak is érzékcsalódás áldozatai lettek, és az ellenséges csatasort sokkal nagyobbnak látták a valóságosnál. (5) Ettől mindkét előőrs katonái halálra rémültek, és nagy hűhóval menekültek vissza a táborba. Itt a magukénál is jóval nagyobb ijedelmet keltettek, (6) hisz nem tudták elmondani, mi elől menekültek el, sőt még a kérdésekre sem tudtak válaszolni. A csatakiáltás már a tábor kapujában hallatszott, mivel nem volt már előőrs, hogy feltartóztassa a támadást; mindenki ide-oda futkosott és egymásnak ütközött a homályban, így senki sem tudta biztosan, nincs-e már bent a sánc mögött az ellenség. (7) Egyetlen mondatot lehetett csak hallani: , Irány a tenger!" Egyvalaki kiáltott fel így, teljesen átgondolatlanul, de szava tovaterjedt az egész táborban. (8) Először, mintha parancsra tennék, csak néhányan eredtek futásnak a tenger felé — egy részük fegyveresen, a többség fegyvertelenül —, majd egyre többen, a végén majdnem mindnyájan, köztük maga a consul, miután hiába próbálta visszahívni a menekülőket, nem használt sem a parancsszó, sem a tekintély, végül még a könyörgés sem. (9) Egyetlen ember maradt ott, Marcus Licinius Strabo, a III. légió katonai ribunusa és vele három egység katona, akik légiójukból hátramaradtak. Az isztriaiak megrohanták az üres tábort. Egy szál fegyveres nem állta útjukat, csak a íribunuson üthettek rajta, miközben épp csatasorba rendezte embereit a fővezéri sátor előtt, és buzdító szavakat intézett hozzájuk. (10) Az összecsapás ádázabb volt, mint az ellenállók létszáma alapján várni lehetett, és csak akkor ért véget, amikor a katonai íribunust és a körülötte helytállókat mind lekaszabolták. ! Az észak-itáliai gallokból sorozott római segédcsapatokról van szó.
