Oldal 530 [530]
OCR
Végül a thrákok, mivel az ellenség erejével és tömegével szemben nem tudtak helytállni, elhagyták a síkságon fekvő falvaikat, és egy Donuka nevű, rendkívül magas hegyre húzódtak. (3) A bastarnák utánuk akartak menni a hegyre, de amikor már a hegygerinc közelében jártak, olyan heves vihar csapott le rájuk, amilyen a hagyomány szerint végzett a Delphoi kirablására készülő gallokkal,! így mégsem jutottak fel. (4) Nemcsak zápor, majd sűrű jégeső szakadt rájuk nagy égzengés, mennydörgés és a szemet elvakító villámfények közepette, (5) hanem a villámok is olyan sűrűn csapkodtak mindenfelől, mintha az embereket vették volna célba, és csapásuk nemcsak több katonával, de néhány vezetővel is végzett. (6) Míg fejvesztett menekülésük közben a magas sziklákon át óvatlanul el-elhasaltak vagy legurultak, megrettent seregüket a thrákok is üldözték ugyan, de ők maguk azt mondogatták, hogy az istenek futamították meg őket, hisz a fejükre szakad az ég.? (7) Miután a viharban szétszóródott csapatok legnagyobb része hiányos fegyverzettel, mint valami hajótörés után, visszatért a táborba, ahonnan elindultak, tanácskozni kezdtek, hogy mitévők legyenek. Nézetkülönbség támadt köztük: egyesek azt javasolták, hogy forduljanak vissza, mások azt, hogy hatoljanak be Dardaniába. (8) Mintegy 30 000 ember Clondicus vezetésével eljutott eredeti úti céljához, a sokaság többi része visszatért oda, ahonnan jöttek, Apollóniába,? a déli térségbe. (9) Perszeusz, miután átvette az uralmat, meggyilkoltatta Antigonoszt, és időt akarván nyerni hatalma megszilárdítására, követeket küldött Rómába, hogy újítsák meg az apjával kötött barátságot, és kérjék, hogy a senazus ismerje el őt királynak. Ez történt ebben az évben Makedóniában. 59. (1) Az egyik consul, Quintus Fulvius diadalmenetet tartott a ligurok fölött, de nyilvánvaló volt, hogy ezt inkább népszerűsége, mint dicső haditettei miatt szavazták meg neki. (2) A diadalmenetben igen sok ellenséges fegyvert vittek, de pénzt szinte egyáltalán nem. Katonái között azonban fejenként 300 bronz! Kr. e. 279-ben, amikor a gallok megtámadták Delphoit, Apollón azt a jóslatot adta, hogy majd ő megvédi a várost a , fehér szüzek" segítségével. Ezután pusztító erejű hóvihar csapott le a támadókra, ami valóban hozzájárult Delphoi megmeneküléséhez. Vö. Cicero: A jöslasroll. 81. ? Livius az „egszakadästöl” való félelemmel (vö. Arrianosz I. 4. 8) ismét egy kelta vonást tulajdonít a bastarnáknak. : Valószínűleg Apollónia Pontikéről van szó. 529
