Oldal 513 [513]
OCR
títani kezdte Keltibéria távolabbi területeit, amelyek még nem adták meg magukat. (2) Ezzel azonban inkább felbőszítette, semmint megfélemlítette a barbárokat. Titokban csapatokat szerveztek, és megszállták a Manlius-szurdokot, mert biztosan tudták, hogy a római sereg azon fog átvonulni. (3) Gracchus megüzente Hispania Ulteriorba induló tiszttársával, Lucius Postumius Albinusszal Quintus Fulviusnak, hogy vonuljon Tarracóba seregével, (4) mert ott akarja leszerelni a veteránokat, beosztani az új csapatokat és újjászervezni egész seregét. Tudatta Flaccusszal azt is, hogy legkésőbb mikor érkezik meg, hogy felváltsa — ez a nap már nem volt messze. (5) Ez az új hír arra késztette Flaccust, hogy abbahagyja megkezdett vállalkozását, és sietve elvonuljon seregével Keltibériából. A barbárok nem tudták, miért történik mindez; azt hitték, Flaccus tudomást szerzett elpártolásukról és titkos fegyverkezésükről, és ettől rémült meg. Így hát még elszántabban várakoztak a megszállt szurdoknál. (6) Amikor a római sereg kora hajnalban benyomult a szurdokba, az ellenség váratlanul egyszerre két oldalról támadt rájuk. (7) Flaccus ezt látva lecsillapította a menetben támadt első zűrzavart: a cenfuriók útján megparancsolta, hogy mindenki álljon meg ott, ahol van, és készítse a fegyvereit. (8) Miután a málhát és a teherhordó állatokat egy helyre gyűjtötték, részben személyesen, részben a legatusok és katonai éribunusok segítségével, ahogy a terep és a helyzet megkívánta, kapkodás nélkül elrendezte összes csapatát. (9) Emlékeztette őket, hogy olyan ellenséggel van dolguk, amely már kétszer is megadta magát,? és csak az esküszegés bűnében gyarapodott, de bátorságban és elszántságban nem. Hazatérésük — mondta — dicstelen lett volna, de ezek most híressé és emlékezetessé teszik; kardjukat úgy vihetik Rómába a diadalmenetre, hogy azon az ellenség friss vére piroslik, és a róluk szedett fegyverzsákmány még lucskos a vérüktől. (10) Hosszabb beszédre már nem nyílt alkalma: az ellenség támadott, kétoldalt már folyt a harc, majd a csatasorok is összecsaptak. 40. (1) Mindenhol hevesen folyt az ütközet, különböző szerencsével. Kiválóan küzdöttek a légiók, a két szövetséges a/a is kitett magáért, de az idegen segédcsapatok, amelyeket hasonló fegyverzetű, de jóval kiválóbb harcosok szorongat! A szurdok egyes tudósok szerint P. Manliusról kapta a nevét, aki 195-ben praetorkent Hispania Citerior helytartója volt, most pedig Ulterior élén állt; mások szerint L. Manlius Acidinusról, aki Calagurris közelében 186-ban legyőzte a keltibéreket (XXXIX. 21. 8—9). Földrajzi elhelyezkedése szintén kérdéses. ? Az egyik alkalomról Livius a XL. 33. 9-ben számol be; a másik esetében nem tudni, mire gondol. 512
