Page 506 [506]
OCR
meghallotta a lovak prüszkölését, lovasaival a parancs szerint megfordult és visszaindult a táborba. (6) Az ellenség hanyatt-homlok tódult utána: először a lovasok termettek ott, majd a gyalogosok csatasora, abban a biztos reményben, hogy ma elfoglalják a tábort. Már csak fél mérföldnyire jártak a sánctól. (7) Flaccus úgy vélve, hogy már elég messzire elcsalogatta őket táboruk védelmétől, három oldalon egyszerre rontott elő a sánc mögött felsorakoztatott seregével, csatakiáltást hallatva, nemcsak hogy a harci kedvet fokozza, de azért is, hogy a hegyen tartózkodóknak jelt adjon. (8) Ezek nem is késlekedtek, hanem ahogy a parancs szólt, lezúdultak az ellenség táborára, ahol a hátrahagyott védőőrség száma nem volt több 5000nél. (9) Ezekre úgy ráijesztett az ellenség túlereje és a váratlan támadás, hogy a rómaiak szinte ellenállás nélkül kerítették hatalmukba a tábort, és azt a részét, amelyet a csatasorból a legjobban lehetett látni, Acilius fel is gyújtatta. 32. (1) A csatasorban leghátul álló keltibérek vették észre először a tüzet, majd az egész arcvonalon végigfutott a hír, hogy oda a táboruk, épp most ég le. Amitől rajtuk úrrá lett a rémület, attól nőtt meg a rómaiak harci kedve, (2) akik már hallották győztes bajtársaik kiáltását, és látták az ellenséges tábor lángjait. (3) A keltibérek egy időre elbizonytalanodtak; de ha megfutamodtak volna, úgysem lett volna hová visszavonulniuk, és a küzdelem maradt egyetlen reményük, ezért még elszántabban kezdték újra a harcot. (4) Csatasoruk centrumát erősen szorongatta az V. légió, a balszárny ellen viszont, ahol észrevették, hogy a rómaiak a magukfajta, provinciabeli segédcsapatokat sorakoztatták fel, nagyobb önbizalommal támadtak. (5) A rómaiak balszárnyát csak a VII. légió beavatkozása mentette meg attól, hogy kiszorítsák helyéből. Közben a csata hevében megérkezett Aebura városából az otthagyott helyőrség, Acilius pedig ott volt az ellenség hátában. (6) Sokáig tartott a közrefogott keltibérek mészárlása, az életben maradottak pedig szétszaladtak, amerre láttak. A két csapatban utánuk küldött lovasság nagy vérengzést rendezett közöttük. Ezen a napon mintegy 23 000 embert öltek meg, 4700-at fogtak el több mint 500 lóval és 88 hadijelvénnyel együtt. (7) A győzelem jelentős volt, de nem véráldozat nélkül vívták ki. A két légió római katonái közül valamivel több mint 200-an, a latin szövetségesek közül 830-an, az idegen segédcsapatok soraiból mintegy 2400-an estek el. (8) A praetor visszavitte a táborba győztes seregét, Aciliusnak pedig megparancsolta, hogy maradjon az általa elfoglalt táborban. Másnap összeszedték az ellenségről a fegyverzsákmányt, és a gyűlésen kitüntették azokat, akik a legbátrabban küzdöttek. 505
