Oldal 497 [497]
OCR
ben, és minthogy nagyobbik fiát magával viszi, a kisebbiket reménye támaszaként és birodalma védelmére visszaküldi Makedóniába. (7) Démétriosz persze tisztában volt vele, hogy azért küldi el, mert nem akarja bevonni a tanácskozásba, amikor majd a tájat végigtekintve mérlegeli, merre vezet a legrövidebb út az Adriai-tengerhez és Itáliába, és mi legyen a haditerv. (8) De kénytelen volt nemcsak engedelmeskedni, hanem helyeselni is apjának, nehogy kelletlen engedelmességével gyanút keltsen. (9) Hogy útja Makedónia felé biztonságos legyen, apja megbízta Didaszt, az egyik királyi kormányzót, aki Paionia élén állt, hogy csekély őrséggel kísérje el Démétrioszt. (10) Ám Didasz is egyike volt azoknak — akárcsak apja bizalmasainak többsége azóta, hogy többé senki előtt nem volt kétséges, ki felé hajlik a király, hogy örökül hagyja rá a birodalmat -, akikkel Perszeusz az öccse elveszejtésére szövetkezett. (11) Egyelőre azzal bízta meg Didaszt, hogy férkőzzön Démétriosz bizalmába a legkülönbözőbb szolgálatok révén, aztán csalja ki belőle minden titkát, és derítse ki legrejtettebb gondolatait is. Így Démétriosz olyan kísérettel vált el tőlük, amely veszélyesebb volt számára, mint ha egyedül utazott volna. 22. (1) Philipposz először a maidoszok földjén, majd a maidoszok földje és a Haimosz között fekvő pusztaságon átkelve hétnapi menetelés után végül elért a hegység lábához. Itt egy nap alatt kiválogatta azokat, akiket magával akart vinni, majd harmadnap továbbindult. (2) Kezdetben, a legalsó dombokon még nem volt túl fáradságos az út, de minél magasabbra hatoltak, annál inkább erdős, többnyire járhatatlan helyekre jutottak. (3) Aztán árnyékos úton haladtak tovább, ahol alig lehetett látni az eget a sűrűn álló fák egymásba fonódott ágai között. (4) Amikor már a gerinc közelébe értek, annyira beborított mindent a köd — ami egyébként magaslati helyeken ritkaság —, hogy csak üggyel-bajjal haladtak, mintha éjszaka lett volna. Végül harmadnap felértek a csúcsra. (5) Visszaérkezésük után egyáltalán nem cáfolták meg a közhiedelmet — nyilván nem azért, mert erről az egyetlen pontról valóban át tudták tekinteni a különböző irányban fekvő tengereket, hegyeket, folyókat, inkább azért, hogy hiábavaló útjuk ne váljon köznevetség tárgyává. (6) Mindnyájukat megviselték az út fáradalmai, különösen az öreg királyt. (7) Miután felszentelt ott két oltárt Zeusznak és a Napnak, és áldozatot mutatott be rajtuk, a felfelé három napig tartó utat visszafelé két nap alatt tette meg, főleg azért, mert félt az éjszakai fagyoktól, a hegyen ugyanis még a Szíriusz felkelésekor! is télies időjárás uralkodott. ! Azokon a (mai naptár szerint) július végi napokon, amikor a Szíriusz és a Nap egyidejűleg van fenn az égen. 496
