Oldal 491 [491]
OCR
én, aki mint túsz és követ nem eredménytelenül léptem fel apám érdekében, most a legádázabb ellenségük leszek. (8) Ma sem várom el, hogy a rómaiakhoz fűződő szívélyes viszonyom előnyömre szolgáljon, csak annyit kérek, hogy ne legyen belőle károm. Ez a kapcsolat nem háborúban kezdődött, és nem is éri meg az újabb háborút. Én a béke záloga voltam, a béke fenntartása érdekében jártam ott követként — egyik dolog se szolgáljon se dicsőségemre, se az ellenem való vádaskodás alapjául. (9) Apám, ha valaha is az illő kötelességtudat nélkül fordultam feléd, vagy testvéremmel szemben bűnös tettet követtem el, nem tiltakozom semmiféle büntetés ellen; de ha ártatlan vagyok, könyörgök, ne okozza bukásomat az irigység, ha már a vád nem foghat rajtam. (10) Fivérem nem ma emel először vádat ellenem, de először teszi ezt ilyen nyíltan, jóllehet semmit sem vétettem ellene. Ha apám megharagudna rám, neked, idősebb testvéremnek kellene közbenjárnod öcséd érdekében, neked kellene elérned, hogy legyen elnéző ifjonti eltévelyedésem iránt. De ahol oltalmat kellene találnom, onnan fenyeget a pusztulás. (11) Lakomáról és dorbézolásról hurcoltak ide, jóformán félálmomban, hogy a testvérgyilkosság vádja ellen védekezzem. Támogatók és védők híján magamnak kell saját érdekemben beszélnem. (12) Ha másvalaki védelmében kellene szót emelnem, időt szakítottam volna beszédem átgondolására és kidolgozására, hiszen nem veszélyeztetnék többet, mint képességeim jó hírét. De nem is sejtettem, miért hívtak ide, amíg nem hallottam dühös parancsodat, hogy védekezzem, és testvérem vádbeszédét. (13) Ő j jó előre elkészített és átgondolt beszéddel támadott rám, nekem pedig csak annyi időm volt, amíg vádjait elősorolta, hogy felfogjam, egyáltalán miről van szó. (14) Azt sem tudtam, hogy e rövid idő alatt vádlómra figyeljek-e inkább, vagy a védekezésemet tervezzem meg. Döbbenten a hirtelen csapástól, amelyre nem számítottam, alig értettem, mivel is vádolnak, és még kevésbé tudom, hogyan védekezzem. (15) Egy csöpp reményem sem lett volna, ha nem apám a bíró; és ha apám szívében bátyám megelőz is, legalább akkor hadd ne szenvedjek hátrányt, amikor vádlottként küzdök a könyörületéért! (16) Én ugyanis csak annyit kérek, apám, hogy hagyj életben engem a magam és a magad érdekében; ő azonban azt követeli, hogy az ő biztonsága kedvéért végezz velem. Mit gondolsz, hogyan fog velem bánni, amikor majd rá hagyod uralmadat, ha már most elvárja, hogy kedvére rendelkezhessen a véremmel?" 16. (1) Amint ezt kimondta, a könnyek elfojtották lélegzetét és szavait. Philipposz kiküldte fiait, majd rövid ideig tanácskozott bizalmasaival. (2) Ezután kijelentette, hogy ebben az ügyben nem szavaik és egyórás vitájuk alapján fog dönteni, 490
