OCR
nálad, királyánál és apjánál is! (9) Hiszen az ő közbenjárásának köszönheted, hogy a senatus elengedte büntetésedet,! 6 oltalmaz most a római fegyverektől, és elvárja, hogy vénségedre lekötelezettje és alárendeltje légy neki, ifjú létére. (10) Mellette állnak a rómaiak, az uralmad alól felszabadított összes város és azok a makedónok, akik meg vannak elégedve a rómaiakkal kötött békével. Nekem azonban, apám, milyen oltalmam és reményem lehet rajtad kívül? 11. (1) Mit gondolsz, mi a célja Titus Ouinctiusnak mostani levelével," amelyben kifejti, milyen előnyös volt számodra az a döntésed, hogy Démétrioszt küldted el Rómába, és arra biztat, hogy küldd őt ismét oda egy nagyobb létszámú követség élén, előkelő makedónok kíséretében? (2) Neki most mindenben Titus Quinctius a tanácsadója és tanítómestere; lemondott rólad mint apjáról, és őt állította a helyedbe. Rómában főzték ki jó előre ezeket a titkos terveket, (3) és neked azért kell több előkelő makedónt Rómába küldened vele, mert terveik végrehajtásához segítőtársakra van szükségük. Erintetlen és tiszta szívvel utaznak el innen Rómába, abban a szilárd meggyőződésben, hogy az ő királyuk Philipposz, de a rómaiak csábításaitól megrontva és megfertőzve térnek majd vissza onnan. (4) Számukra egyedül Démétriosz jelent mindent, és már apja életében királyuknak nevezik őt. De ha emiatt felháborodom, máris hallgathatom nemcsak másoktól, de tőled is, apám, hogy a királyságra törekszem. (5) Én azonban ezt a gyanúsítást, ha csak így általában hangoztatják, visszautasítom. Hisz kit ütök ki a nyeregből, hogy magam lépjek a helyére? Egyedül apám áll fölöttem, és én arra kérem az isteneket, hogy ez még sokáig így legyen. (6) Ha túlélem őt - és erre csak akkor vágyom, ha megérdemlem, hogy ő maga is ezt kívánja —, akkor fogom átvenni örökségként birodalmát, ha apám átadja nekem. (7) Az sóvárog a trónra, méghozzá bűnös módon, aki azért nyüzsög, hogy áthághassa az életkornak, a természetnek, a makedónok hagyományának és a népek jogának rendjét. »Utamban äll a bátyám — mondja magában -, akit a jog és apám akarata értelmében megillet az uralom. (8) Nosza, tegyük hát el láb alól! Nem én leszek az első, aki testvérgyilkosság árán szerzi meg a trónt. Apám öreg, magányos, jobban fogja félteni saját életét, semhogy megtorolja fia halálát. A rómaiak örülnek majd, helyeslik és védelmükbe veszik tettemet. (9) Ezek, apám, bizonytalan, de nem megalapozatlan remények. (10) Így áll ugyanis a helyzet: most még kiszabadíthatsz az életveszélyből, ha megbünteted ! Vö. XXXIX. 47. 8-11. ? Erről a levélről Livius nem tesz említést, Polübiosz (XXIII. 3. 7-9) azonban igen. 485