Seite 484 [484]
OCR
nyakamat; mert a meghiúsult gaztettet nem hiszi el senki, és én, akinek az életem forgott kockán, hallgathatom ugyanazt, mint ez a lesből támadó haramia. (2) Nemhiába mondogatják ezek, hogy neked csak egy fiad van, Démétriosz, míg engem becsempészett gyereknek," egy ágyas fiának neveznek. (3) Hiszen ha engem fiadnak kijáró megbecsülésben és szeretetben részesítenél, nem énrám lennél dühös, hogy elpanaszolom, miféle orvtámadásnak vettem elejét, hanem arra, aki azt végrehajtotta, (4) és nem tekintenéd annyira olcsónak az én életemet, hogy nem érdekel sem a múltbeli merénylet ellenem, sem a jövőbeli, amely elkövetkezik majd, ha a tettesek most büntetlenek maradtak. (5) Szóval ha némán kell meghalnom, hát hallgatok, és csak arra kérem az isteneket, hogy az ellenem elkövetett gaztett érjen is véget nálam, és ne döfjenek le téged is az én testemen keresztül. (6) De ha az elhagyatott helyen megtámadott embereknek azt sugallja természetes ösztönük, hogy olyan emberek oltalmáért is könyörögjenek, akiket sohasem láttak, akkor én is felkiálthatok, amikor meglátom a nekem szegezett tőrt. (7) Rád és apa voltodra kérlek — hiszen már régóta sejtheted, hogy ez melyikünk előtt szentebb —, hallgass most meg úgy, mintha a hangos éjszakai panaszszóra felriadva siettél volna hozzám segélykiáltásaim hallatán, Démétrioszt és fegyvereseit pedig ott találtad volna az éj sötétjében az én előszobámban. Amit akkor, a veszély pillanatában kiáltottam volna rémületemben, azt panaszolom el most, a következő napon. (8) Testvérem, mi már rég nem szoktunk egymásnál dorbézolni. Te mindenáron király akarsz lenni. De célodnak útjában áll az én életkorom, a népek joga, a makedónok ősi hagyománya, sőt apánk döntése is. (9) Ezeken nem léphetsz túl, csak az én vérem árán. Mindent megmozgatsz és megkísérelsz. Eddig hol elővigyázatosságom, hol szerencsém akadályozta meg testvérgyilkos szándékodat. (10) Tegnap azonban, a seregszemle és a hadgyakorlat napján a játékos haditornából majdnem véres ütközetet csináltál, én pedig csak azért úsztam meg élve, mert seregemmel együtt hagytalak nyerni. (11) Az ellenséges összecsapás után, mintha csak testvérek játszadozásáról lett volna szó, el akartál vonszolni engem a te asztalodhoz. Szerinted, apám, fegyvertelen vendégek között lakomáztam volna ott, amikor ők fegyveresen jöttek át hozzám dorbézolni? Szerinted azon az éjszakán nem kellett volna félnem a kardjuktól, azok után, hogy szemed láttára a lándzsanyelekkel is majdnem megöltek? (12) Mit jössz ide ilyen késő éjszaka, ellenségként a haragosodhoz, fegyvert rejtegető embereiddel? En nem mertem vendégként rád bízni magam; talán majd beengedlek, amikor fegyveres ! Plutarkhosz (Aemilius Paulus 8. 11) megörökít egy pletykát, mely szerint Philipposz felesége egy argoliszi varrónő gyermekét csempészte be a családba, saját fiának adva ki; ez lett volna Perszeusz. 483
