Oldal 483 [483]
OCR
(11) Hányszor említettem előttetek iszonyattal a testvérviszályok példáit és ezek szörnyű következményeit, amelyek az ellenfeleket, családjukat, királyi házukat és országukat is az utolsó szálig kiirtották! (12) Másrészt pedig elétek állítottam a jó példákat is: a Spártát kormányzó két király egyetértő együttműködését, amely sok évszázadon át volt üdvös saját maguk és hazájuk számára, (13) és hogy miként ment tönkre ez az állam, amikor az lett a szokás, hogy ki-ki magának akarta megszerezni a fürannoszi hatalmat; (14) vagy hogy Eumenész és Attalosz, a két testvér, királyságnak csak nagy jóindulattal nevezhető kis országukat hogyan tették legfőképp a testvéri egyetértés erejével olyan birodalommá, amely vetekedhet az enyémmel, Antiokhoszéval vagy korunk bármely más uralkodójáéval. (15) Még azokat a római példákat sem mellőztem, amelyeket láttam vagy hírüket hallottam: a két Quinctiust, Titust és Luciust, akik a háborúban ellenfeleim voltak, vagy az Antiokhoszt legyőző két Scipiót, Publiust és Luciust, vagy az ő apjukat és nagybátyjukat,! akiknek életében fennálló megbonthatatlan egyetértését a halál új kötelékkel erősítette meg. (16) Benneteket azonban sem az előbbiek bűne és bűnükhöz méltó büntetése nem tudott elrettenteni az esztelen viszálykodástól, sem az utóbbiak ép elméje és jó szerencséje nem tudott józan belátásra bírni. (17) Még élek és lélegzem, de ti máris mindketten az örökségemre sandítotok elvetemült reménykedéssel és kapzsisággal. (18) Azt akarjátok, hogy csak addig maradjak életben, amíg egyikőtök meghal, és én halálommal egyértelműen a másikra hagyom a királyi trónt. Sem a fivéretekkel, sem az apátokkal nem bírtok együtt élni. Semmi nem drága és szent előttetek, minden érzésetek helyét egy foglalta el: a királyi hatalom csillapíthatatlan vágya. (19) Rajta hát, mocskoljátok be apátok fülét, csapjatok össze vádaskodásaitokkal; hamarosan úgyis fegyverrel fogtok. Mondjátok ki nyíltan, ami igazat mondani tudtok, vagy hazudozzatok, amit jólesik: (20) fülem most még nyitva van, de ezután zárva lesz minden, a másik háta mögött elsuttogott gyanúsítgatás előtt! Haragtól tomboló szavai után mindenki könnyekben tört ki, és jó ideig szomorú csend uralkodott. 9. (1) Ekkor Perszeusz szólalt meg: , Nyilván ki kellett volna nyitnom az ajtót az éjjel, be kellett volna engednem a vidám fegyvereseket, és odatartanom nekik a ! P. Scipio Africanus és L. Scipio apja P. Cornelius Scipio volt, nagybátyjuk pedig Cn. Scipio, akik együtt voltak hadvezérek Hispániában, és hosszas, sikeres hadakozás után majdnem egyidőben estek el (XXV. 32-36.). 482
