Oldal 468 [468]
OCR
a thrákok és a krétaiak segítségével el tudott volna menekülni, de visszatartotta a szégyen, mert nem akarta cserbenhagyni lovasait, népe színe-javát, akiket nemrég ő maga válogatott össze. (3) Miközben ezeknek akarta biztosítani a lehetőséget, hogy kijussanak a szorosból, és a menet végén haladva maga próbálta feltartóztatni az ellenség támadását, lova felbukott, ő leesett róla, és a ló teljes súlyával rázuhant. (4) Kis híján belehalt, hiszen már 70 éves volt, és nagyon legyengítette a hosszú betegség is, amelyből csak ekkoriban kezdett felgyógyulni. (5) Ahogy ott feküdt a földön, odatódult az ellenség, és elfogták. Amikor azonban felismerték, tisztelet ébredt bennük, és visszagondoltak érdemeire:! úgy emelték fel, mintha saját hadvezérük lenne; magához térítették, és kivitték a félreeső völgyből az útra, miközben váratlan örömükben alig hittek a szemüknek. (6) Néhányan hírnököt küldtek előre Messzénébe az üzenettel, hogy a háború véget ért, mert fogságba ejtették Philopoimént. (7) Ez először annyira hihetetlennek tűnt, hogy a hírvivőről nemcsak azt hitték, hogy hazudik, hanem már-már azt, hogy megháborodott. De amikor egyik ember a másik után érkezett ugyanazzal a hírrel, végre elhitték, hogy igaz. (8) Még mielőtt értesültek volna róla, hogy közeledik a városhoz, mindenki kitódult elé, szabadok és szolgák, gyerekek és nők, hogy részesei legyenek a látványnak. A tömeg így elállta a kaput, mivel úgy látszott, senki sem ad hitelt a rendkívüli hírnek, csak ha saját szemével is meggyőződött róla. (9) A Philopoimént kísérő emberek alig tudtak utat vágni a sokaság között és bejutni a kapun. Utjukat a továbbiakban is ugyanilyen sűrű tömeg nehezítette, (10) és mivel nagy részük úgysem láthatott semmit, hirtelen ötlettől vezérelve megtöltötték az út közelében álló színházat, és egyhangúlag követelték, hogy Philopoimént vezessék oda, a nép szeme elé. (11) A főtisztségviselők és elöljárók attól tartva, hogy ha közvetlen közelről látják ezt a nagy embert, a sorsán érzett szánalom nem várt hatást válthat ki az emberekből: egyesekben a tisztelet, ha egykori nagyságát egybevetik mostani sorsával, másokban nagyszerű tetteinek emléke rokonszenvet kelthet iránta. (12) Ezért olyan helyre állították, ahol a nézők csak messziről láthatták, aztán gyorsan el is vitték az emberek szeme elől, mert szzratégoszuk, Deinokratész közölte, hogy a főtisztségviselők szeretnék kihallgatni őt az egész háborúra vonatkozó kérdések ügyében. Ezután elvezették a tanácsterembe, és miután összehívták az államtanácsot, megkezdődött az ülés. ! 202/201-ben Philopoimén űzte ki a spártai Nabiszt Messzénéből. 467
