Seite 453 [453]
OCR
(6) Appius azonban így felelt: Minek egy teljesen világos ügyben nyomozni, mintha bármi is kétséges volna? Ha a király el akarja hárítani magáról a felelősséget, küldje Rómába Onomasztoszt és Kasszandroszt, az állítólagos elkövetőket, hogy a senatus kihallgathassa őket. (7) Szavai először annyira felkavarták a királyt, hogy arcszíne és vonásai teljesen elváltoztak. Végül összeszedte magát, és így szólt: Ha annyira akarják, elküldheti Rómába Kasszandroszt, mivel az akkor Maróneiában tartózkodott. (8) De mi köze az ügyhöz Onomasztosznak, aki Maróneiának a táján sem járt akkor? — (9) Onomasztoszt ugyanis jobban szerette volna megvédeni, egyrészt mert igen nagyra becsült bizalmasa volt, másrészt mert tőle sokkal jobban félt, hogy elárulhatja, hiszen személyesen vele tervelte ki a dolgot, és már több hasonló ügyben volt cinkosa és segítője. (10) Kasszandroszhoz embereket küldött, hogy Épeiroszon át kísérjék le a tengerpartra, és úgy tartják, ezek megmérgezték, nehogy az ő révén kitudódjon valami. 35. (1) Amikor a római követek eljöttek Philipposztól a tárgyalás után, nem csináltak titkot abból, hogy nem tetszik nekik ez az egész; (2) de maga Philipposz sem kételkedett benne, hogy újra kell kezdenie a háborút. Ám mivel ehhez még nem volt elég erős, időt akart nyerni. Úgy döntött, kisebbik fiát, Démétrioszt elküldi Rómába, hogy igazolja őt a vádakkal szemben, és egyúttal megenyhítse a senatus haragját. (3) Hitte, hogy az ifjú már pusztán személyes jelenlétével is kedvező irányba befolyásolja majd a helyzetet, mivel amikor túszként tartózkodott Rómában, már bizonyságát adta királyhoz méltó jellemének. (4) Addig is útnak indult azzal az ürüggyel, hogy segítséget nyújt Büzantionnak, valójában azonban azért, hogy megfélemlítse a thrák fejedelmeket. Egyetlen ütközetben leverte őket, elfogta vezérüket, Amadokoszt, majd visszatért Makedóniába, miután követeket küldött az Al-Duna mellett élő barbárokhoz, hogy Itália elleni portyákra biztassa fel őket. (5) A Peloponnészoszon is várták a római követek érkezését, akik azt az utasítást kapták, hogy Makedónia után Akhaiába menjenek. Lükortasz, a szíratégosz összehívta az akhájok gyűlését, hogy kész tervekkel fogadják őket. (6) Napirendre tűzték a spártaiak ügyét: Ellenségből vádlókká lettek, és most fennáll a veszély, hogy legyőzésük után többet árthatnak nekik, mint amikor még harcban álltak, mert a háborúban a rómaiak az akhájok szövetségesei voltak, most azonban inkább a spártaiakat pártolják, mint az akhájokat. (7) Még Areusz és Alkibiadész is — két hajdani spártai száműzött, akik az akhájok jóvoltából térhettek haza — vállalkoztak arra, hogy követségbe mennek Rómába panaszt tenni az akháj szövetség ellen, amelynek oly sokat köszönhetnek, és ott olyan 452
