OCR
Maróneiából, és Ihrákia egész partvidékét szabadítsák fel Philipposz és a makedónok uralma alól. (5) Fel kellett keresniük a Peloponnészoszt is, mert amikor az előző követség eljött onnan, bizonytalanabb állapotokat hagyott maga mögött, mint ha egyáltalán oda sem ment volna. Sok egyébről nem is szólva, válasz nélkül bocsátották el őket innen, és hiába kérték, nem hívták össze a kedvükért az akhájok gyűlését. (6) Ouintus Caecilius ezt kemény szavakkal felrótta nekik, ugyanakkor a spártaiak! is keservesen panaszkodtak, hogy falaikat lerombolták, köznépüket Akhaiába hurcolták és eladták rabszolgának, elvették tőlük Lükurgosz törvényeit, amelyek mindaddig államuk alapjait jelentették. (7) Az akhájok főként azt a vádat igyekeztek elhárítani magukról, hogy nem voltak hajlandóak összehívni a gyűlést. Felolvastak egy törvényt, amely szerint csakis akkor szabad a gyűlést összehívni, ha háború vagy béke ügyében kell dönteni, vagy ha a senazustól érkeznek követek levéllel vagy írásbeli megbízatással. (8) Hogy a jövőben ne élhessenek ezzel a kifogással, a senazus tudomásukra hozta: mindig biztosítaniuk kell a lehetőséget a római követek számára, hogy megjelenjenek a szövetségi gyűlés előtt, éppúgy, ahogy a senazus is fogadja őket, ahányszor csak akarják. 34. (1) Miután ezeket a követségeket elbocsátották, és Philipposz saját embereitől megtudta, hogy át kell adnia a városokat, és ki kell vonnia belőlük helyőrségeit, mindenki ellen szörnyű haragra gerjedt, amit aztán a maróneiabelieken tombolt ki. (2) Utasította Onomasztoszt, a tengerparti vidék elöljáróját, hogy ölesse meg az ellenpárt vezetőit. Ö a király egy régóta Maróneiában élő embere, egy bizonyos Kasszandrosz segítségével egy éjjel thrák katonákat juttatott be a városba, és ott akkora vérfürdőt rendezett, mintha a város háborúban esett volna el. (3) A római követek felpanaszolták a király előtt, hogy milyen kegyetlenül elbánt az ártatlan maróneiabeliekkel, és milyen gőgösen viselkedett a római néppel szemben, hogy ellenség gyanánt mészároltatta le azokat, akiknek a senatus döntése értelmében vissza kellett volna adnia szabadságukat. Erre ő makacsul tagadta, hogy neki és embereinek közük lenne a dologhoz. (4) Maróneiában véres belviszály tört ki — mondta -, mert a polgárok egy része őhozzá, más része pedig Eumenészhez húzott. (5) Erről könnyen meggyőződhetnek: kérdezzék csak meg magukat a maróneiabelieket! — Meg volt győződve ugyanis, hogy senki sem mer majd egy szót sem szólni ellene, úgy megfélemlített mindenkit a nemrég lezajlott mészárlás. ! Areusz és Alkibiadész, a fürannoszok alatt száműzetésbe kényszerültek képviseletében (vö. XXXIX. 35. 7). 451