Oldal 446 [446]
OCR
verszünet idején tőlem elpártolt makedón városokat. Nem mintha ez nagy gyarapodást jelentett volna királyságomnak, hiszen ezek apró városok a határ legszélén, hanem mert ez a példa nagyon fontos lett volna ahhoz, hogy a többi makedónt kordában tartsam. (3) De ezt megtagadtátok tőlem. Az aitól háborúban Manius Acilius consul rám bízta Lamia ostromát, de amikor már rengeteg időt és fáradságot öltem az ostromművek építésébe és a küzdelmekbe, és mármár átjutottam a falakon, a consul visszaparancsolt a szinte már elfoglalt város alól, és arra kényszerített, hogy csapataimmal elvonuljak onnan. (4) Vigasztalásul ezért a jogtalanságért engedélyt kaptam, hogy Ihesszáliában, Perrhaibiában és Athamaniában elfoglaljak néhány városnak alig nevezhető erődöt. De ti, Ouintus Caecilius, néhány napja ezeket is elvettétek tőlem. (5) Az előbb Eumenész követei — isten ments! — természetesnek vették, hogy méltányosabb, ha Eumenész kapja meg Antiokhosz korábbi birtokait, mint ha én. Nekem erről egészen más a véleményem. Eumenész ugyanis elvesztette volna birodalmát, ha a rómaiak nem győznek, sőt akkor is, ha nem indítják meg a háborút. (6) Így hát ti tettetek szívességet neki, nem pedig fordítva. Az én birodalmamnak azonban egyetlen csücske sem forgott veszélyben, olyannyira nem, hogy visszautasítottam Antiokhosz ajánlatát, aki 3000 talentumot, 50 emelt fedélzetű hajót és a korábban uralmam alá tartozó összes görög várost ígérte jutalmul, ha szövetségre lépek vele;! (7) sőt már akkor ellenségének nyilvánítottam magam, amikor Manius Acilius még át sem szállította seregét Hellaszba. Ennek a consulnak az oldalán aztán kivettem részemet a háborúból, bármit bízott is rám. (8) A következő consulnak, Lucius Scipiónak pedig, amikor úgy döntött, hogy seregét szárazföldi úton vezeti el a Hellészpontoszhoz, nemcsak megengedtem az országomon való átvonulást, de kijavíttattam az utakat, hidakat építtettem, biztosítottam számára az utánpótlást, (9) méghozzá nemcsak Makedóniában, de Ihrákiában is, ahol többek közt azt is el kellett érnem, hogy a barbárok nyugton maradjanak. (10) Buzgó támogatásom, hogy ne mondjam, érdemeim fejében, rómaiak, vajon gyarapítanotok illett volna birodalmamat valamivel, bőkezűségetekkel megnövelnetek és gazdagítanotok, vagy pedig inkább még azt is elvennetek tőlem, ami jogos igényem alapján vagy a ti jóvoltotokból birtokomban van, ahogy most teszitek? (11) Nem kapom vissza a makedón városokat, amelyekről pedig magatok is elismeritek, hogy az én birodalmamhoz tartoztak. Jön Eumenész, hogy kifosszon engem is, mintha Antiokhosz lennék, és — isten ments! — a tíz megbízott döntése mögé bújtatja el szemérmetlen rágalmait, holott elsősorban ennek alapján lehet őt megcáfolni és leleplezni. (12) Ebben a határozatban ! Philipposznak ez az állítása valószínűleg nem felel meg a valóságnak. 445
