Seite 436 [436]
OCR
őrizték. (4) Azokat viszont, akiket mások megbecstelenítése vagy gyilkosságok szennyeztek be, és akik hamis tanúzással, pecséthamisítással, végrendelet kicserélésével és egyéb gazságokkal mocskolták be magukat, halálbüntetéssel sújtották. (5) Nagyobb volt a kivégzettek, mint a fogságba vetettek száma, és mindkét csoportban nagy számban akadtak nők és férfiak egyaránt. (6) Az elítélt nőket átadták rokonaiknak vagy azoknak, akiknek családfői hatalma alá tartoztak, hogy ezek otthon hajtsák végre rajtuk az ítéletet,! (7) de ha megbüntetésükre nem akadt megfelelő ember, akkor nyilvánosan végezték ki őket. Ezután a consulok utasítást kaptak, hogy először Rómában, majd egész Itäliában romboltassák le a bacchanáliák színhelyeit, kivéve ha ott valami régi oltár vagy megszentelt istenszobor található. (8) Ezután a jövőre nézve semazusi határozatot hoztak arról, hogy sem Rómában, sem Itáliában nem szabad bacchanáliát rendezni: Ha valaki úgy gondolja, hogy az ilyen szertartást évről évre elkerülhetetlenül meg kell rendeznie, és azt vallásos aggodalom és engesztelés nélkül nem mulaszthatja el, jelentse be ezt a városi praetornak, a praetor pedig kérdezze meg a senazust. (9) Ha a senatus ülésén jelen van legalább 100 senazor, és tőlük engedélyt kap rá, megrendezheti a szertartást, de az áldozatnál nem lehetnek jelen ötnél többen, nem lehet közös pénzük, nem lehet áldozatmesterük, sem papjuk.? 19. (1) Ezután egy másik, ezzel összefüggő senazusi határozat is született Ouintus Marcius consul javaslatára: azoknak az ügyében, akik a consuloknál feljelentést tettek, teljes egészében a senazusra kell hagyni a döntést, ha majd Spurius Postumius visszatér Rómába a vizsgálatok befejezése után. (2) Elrendelték, hogy a campaniai Minius Cerriniust Ardeába kell küldeni fogságba, az ardeai tisztségviselőket pedig előre figyelmeztetni kell, hogy különös gonddal őrizzék, nemcsak azért, hogy meg ne szökhessen, de hogy az öngyilkosságra se találjon lehetőséget. ! Az ítéletet vagy az elítélt nő férfi felmenője hajthatta végre, aki apai hatalommal (patria potestas) rendelkezett fölötte, vagy a férje, ha olyan házasságban élt, amely a férjnek hatalmat (manus) biztosított a feleség fölött. Egyéb hozzátartozónak nem volt joga a halálos ítéletet végrehajtani. ? A senatus határozatának (senatus consultum de Bacchanalibus, CIL1.?2.581) egy példányát bronztáblára vésve megtalálták 1640-ben, TViriolóban. Az ezen olvasható rendelkezések nagy vonalakban egybevágnak a Livius által leírtakkal. Apró különbség, hogy az eredeti határozat csak a férfiaknak tiltotta meg a papi tisztség betöltését az ötszemélyes közösségekben, a nőknek azonban engedélyezte. : Opicerniust és a két Atiniust addigra bizonyára már kivégezték. 435
