OCR
ságát. (3) Hiszen Kis-Ázsiában a kellemes városok, a szárazföldi és tengeri javak bősége, az elpuhult ellenség és a királyi kincsek a seregeknek csak gazdagságát növelték, bátorságát nem. (4) Különösen Gnaeus Manlius főparancsnoksága idején volt a hadsereg irányítása laza és nemtörődöm; így aztán Ihrákiában, mihelyt kissé megerőltetőbb meneteléssel és harcedzettebb ellenséggel kellett megbirkózniuk, súlyos és elgondolkoztató vereséget szenvedtek. (5) Liguriában azonban minden megvolt, ami a katonától állandó erőkifejtést követel: zordon hegycsúcsok, amelyek megszállása fáradságos dolog volt, de még inkább az ellenség elűzése a már elfoglalt pontokról; meredek, szűk, orvtámadásoktól veszélyeztetett utak; (6) mozgékony, gyors, váratlanul felbukkanó ellenség, amely soha, sehol nem enged nyugtot vagy pihenőt; jól védett erődök sok fáradsággal és veszéllyel járó, elkerülhetetlen ostroma; szegény vidék, amely a katonákat takarékosságra kényszeríti, és nem sok zsákmányt ígér. (7) Ezért a menetoszlopot nem kísérték markotányosok, és nem nyújtotta meg a teherhordó jószágok hosszú sora; nem volt ott más, csak fegyver és vitéz, aki minden reményét a fegyvereibe veti. (8) Ráadásul mindig megvolt a jogalap vagy az ürügy, hogy háborút kezdjenek az ellenséggel, mert az szegénysége miatt be-betört a szomszédos területekre; döntő csatára kényszeríteni viszont nem lehetett. 2. (1) Gaius Flaminius consul több szerencsés ütközetet vívott a friniai ligurokkal! saját területükön, így megadásra kényszerítette és lefegyverezte ezt a népet. (2) Csakhogy a fegyverek beszolgáltatásakor nem becsületesen jártak el, és amikor ezt a consul a szemükre vetette, falvaikat elhagyva az Auginus-hegyre menekültek. (3) A consul sietve utánuk nyomult. Ök azonban ismét szétszéledtek, és nagyrészt fegyvertelenül menekültek hanyatt-homlok, úttalan utakon és meredek, szakadékos sziklákon át, ahol az ellenség már nem követhette őket, és így eljutottak az Appenninek túlsó oldalára. A tábort az ott maradottakkal együtt a rómaiak ostrom alá vették és elfoglalták. (4) A consul ezután átvezette légióit az Appennineken. Itt a ligurok megszálltak egy magas hegyet, és egy ideig ott védekeztek, de csakhamar megadták magukat. A rómaiak most már gondosabban kutatták fel és kobozták el összes fegyverüket. (5) A háború következő célpontjai az apuai ligurok? voltak, akik betéréseikkel lehetetlenné tették Pisae és Bononia földjeinek megművelését. (6) A consul ezeket is megtörte, és így biztosította a szomszédos népek békéjét. Miután UA friniai ligurok a mai Modena környékén éltek; nevük emlékét a Frignano nevű hegyvidék őrzi. ? Az apuai ligurok a friniaiaktól délre, a Pisa és La Spezia közti partvidéken éltek. 419