Seite 417 [417]
OCR
59. (1) De Herculesre, Scipio esetében éppen a békefeltételeket tartják gyanúsnak, mondván, ezek túlságosan kedveznek Antiokhosznak. Nyilván meghagyták neki egész birodalmát, (2) és veresége után is birtokában maradt mindaz, ami a háború előtt az övé volt. Mérhetetlen sok aranyából és ezüstjéből semmi nem került ám az államkincstárba, mind magánemberek vagyonát gyarapította. . . (3) Hogyne! Scipio diadalmenetében annyi aranyat és ezüstöt hordoztak mindenki szeme láttára," hogy azzal tíz más diadalmenet minden egybehordott kincse sem érne fel! (4) Hisz minek beszéljünk a király birodalmának határairól? Antiokhosz birtokában volt egész Kis-Ázsia, sőt Európa vele szomszédos része is. (5) Mindenki tudja, mekkora része a lakott világnak a Taurosz hegységtől egészen az Égei-tengerig terjedő térség, és mennyi várost, mennyi népet foglal magában. (6) Ezt a területet, amelynek szélessége több mint 30 napi, hossza pedig a két tenger között 10 napi járóföld, egészen a Taurosz hegység gerincéig elvették Antiokhosztól, aki a földkerekség legtávolabbi zugába szorult vissza. (7) Veszíthetett volna ennél többet, ha ingyen kapja meg a békét? A legyőzött Philipposz is megtarthatta Makedóniát, Nabisz pedig Spártát, mégsem próbálta ezt senki felhasználni, hogy vádat emeljen Ouinctius ellen. Neki ugyanis nem volt az öccse Africanus, akinek végül nem a dicsősége vált hasznára Lucius Scipiónak, ahogy illett volna, hanem az őellene feltámadt irigység ártott bátyjának is. (8) Az ítélet szerint annyi arany és ezüst került Lucius Scipio házába, amenynyi akkor sem folyna be az államkincstárba, ha minden tulajdonát lefoglalnák és elárvereznék. Akkor hát hová lett a király aranya, hová tűnt a sok ajándékba kapott pénz? (9) Egy házban, amelyet nem merített ki a költekezés, mégiscsak fel kellene hogy tűnjön a gyarapodás. De persze amit Lucius Scipio vagyonából nem lehetne visszaszerezni, azt ellenségei a testéből próbálják majd megalázó meghurcoltatásokkal kinyerni: (10) ezt a nagy hírű férfiút éjszakai tolvajok és útonállók közé zárják a börtönbe, hogy ha majd a sötét tömlöcben kilehelte lelkét, ruhátlan holttestét kidobják a börtön elé. (11) De ez nemcsak a Cornelius család szégyene lesz, hanem legalább annyira Róma városáé is! 60. (1) Erre válaszul Terentius praezor felolvasta a Petilliusok javaslatät, a senatus hatärozatät,? a Lucius Scipiöra kimondott ítéletet, (2) és kijelentette, hogy ha ! Vö. XXXVII. 59. 3-5. ? Vö. XXXVIII. 55. 11. 416
