Seite 413 [413]
OCR
érték is 4 000 000, nem pedig 24 000 000 seszertius volt.! (10) Ráadásul feljegyezték, hogy a senazus magát Publius Scipiót is éppen ekkora összeggel akarta elszámoltatni, (11) ő pedig bátyjával, Luciusszal odahozatta a pénztárkönyvet, amelyet a senafus vizsgálata közben saját kezével tépett darabokra? (12) felháborodásában, hogy miután 200 000 000-t adott át az államkincstárnak, 4 000 000val akarják elszámoltatni. (13) Ugyanez az önérzetesség szólt belőle, amikor a guaestorok a törvény tilalmára hivatkozva nem mertek pénzt kivenni a kincstárból, mire Scipio elkérte a kulcsot, mondván: majd ő kinyitja a kincstárat, hiszen az ő érdeme, hogy egyáltalán zárni kell.? 56. (1) Sok egyéb tudósítás van még, elsősorban Scipio életének végéről, a vádemelésről, haláláról, temetéséről és síremlékéről, de ezek annyira eltérőek, hogy nem tudom, melyik hagyománynak vagy melyik feljegyzésnek adhatnék hitelt. (2) Nem egyeznek az adatok sem a vádló személyéről — egyesek szerint Marcus Naevius, masok szerint a két Petillius idéztette torvény elé —,* sem a vademelés időpontjáról, sem Scipio halálának évéről," (3) sem arról, hol halt meg és hová temették: egyesek szerint Rómában, mások szerint Liternumban halt meg, és ott is nyugszik. Síremlékét és szobrait mindkét helyen mutogatják: van egy síremléke Liternumban, és ezen állt egy szobra is, amelyet, mint nemrég saját szememmel láttam, ledöntött a vihar; (4) Rómában pedig a Porta Capenán kívül, ! Az ezüst és arany 10:1-es átváltási arányát (vö. XXXVIII. 11. 8) és Livius ,szôvegjavitását" alapul véve a L. Scipio által állítólag elfogadott összeg 1080 font aranynak, a ,javítatlan" változatban szereplő összeg pedig nagyjából a hatszorosának, 6048 font aranynak felel meg. Az előbbi változat alapján 3 240 000 seszertius, a második alapján 18 144 000 seszertius volna az összeg (egy font ezüst 300 seszertiusnak felel meg). Iehát a perérték mind Liviusnál, mind forrásában ennél jóval magasabb. — A seszertiusra való átszámítást valószínűleg Livius forrása, Valerius Antias végezte el, ez a pénzegység ugyanis Kr. e. 141 táján vált bevett számítási eszközzé. ? Az annalisztikus hagyomány által megőrzött történetet Gellius is említi (Aztikai éjszakák IV. 18. 7-12). 3 Az eset valószínűleg Scipio második consulsága idején, 194-ben történt. A consulok elméletileg a senazus jóváhagyása nélkül is hozzáférhettek a közpénzekhez; ennek megfelelően Polübiosz változatában (XXIII. 14. 5-6) a guaeszor csak az adott napon nem nyithatta ki a kincstárat. * M. Naevius Kr. e. 184-ben volt népsribunus (XXXIX. 52. 3). 5 Livius végül is — a Naevius-féle, előbb említett dátumot is figyelembe véve — 183-ra teszi Scipio halála idejét (XXXIX. 52.). 412
