Oldal 410 [410]
OCR
53. (1) Nyilatkozatát felháborodott szavakkal tetézte: „Tribunusok, a ti lábaitok előtt álljon Scipio, Afrika leigázója? (2) Hát azért verte és futamította meg Hispániában a punok négy híres-neves hadvezérét és négy seregét, azért fogta el Syphaxot, győzte le Hannibalt, (3) tette Karthágót adófizetőnkké, szorította Antiokhoszt a Taurosz-hegységen tulra — hiszen Lucius Scipio megosztotta fivérével tette dicsőségét —, hogy a két Petillius hatalmanak vesse alá magát, és ti gyézelemiinnepet iilhessetek Publius Africanus fölött? (4) Hat a kivalo férfiakat minden érdemük, minden tőletek kapott tisztségük sem juttatja soha biztos és sérthetetlen menedékhez, ahol vénségükre, ha nem is tisztelettel övezve, de legalább zaklatás nélkül meghúzhatnák magukat?" (5) Nyilatkozata és hozzáfűzött beszéde nemcsak a többiekre, de még a vádlókra is hatott, és kijelentették, hogy meg fogják fontolni, mire kötelezi őket jogkörük és feladatuk. (6) Miután a köznép gyűlése feloszlott, ! ülést tartott a senatus. Az egész senatori rend, de elsősorban a consu/viseltek és az öregebbek őszinte köszönetet mondtak Tiberius Gracchusnak azért, hogy az állam érdekét fontosabbnak tartotta a személyes ellentéteknél, (7) a Petilliusokat pedig szidalmakkal árasztották el, hogy más befeketítése árán igyekeztek kitűnni, és Africanus diadalmenetéből akarnak zsákmányt szerezni. (8) Ezután nem esett több szó Africanus ügyéről. Ő Liternumban élte le hátralevő életét, és nem hiányzott neki a Város. Azt mondják, halála előtt az volt a kívánsága, hogy ott, a birtokán temessék el, ott emeljenek neki emlékművet, és ne hálátlan hazájában búcsúztassák.? (9) Felejthetetlen ember volt ő, de inkább háborúban, mint békében végrehajtott tetteinek köszönhetően, és inkább életének első felében, mint öregkorában. Hiszen ifjúként egyik háborút a másik után viselte, míg a korral tettei is megfakultak, és nem volt hol kibontakoztatnia tehetségét. (10) Mi volt második consulsága az elsőhöz képest," még akkor is, ha hozzävesszük a censorsägot? Mi volt ehhez képest /egazusi működése Kis- Ázsiában, ahol betegsége miatt nem sikerült hasznossá tennie magát, ráadásul még kényes helyzetbe is hozta fia ! Scipio perének részletei különböző forrásokban különféleképpen maradtak fenn, és Liviusnál is több, egymásnak ellentmondó változat keveredik. Ha a vád valóban az volt, hogy Scipio hagyta magát megvesztegetni Antiokhosztöl, akkor az eljäräs nem a közn£pre, hanem a comifia centuriatára tartozott. ? Egy másik, valószínűbb történetírói hagyomány szerint Scipio 183-ban halt meg (vö XXXVIII. 56. és XXXIX. 52.). 3 Scipio először Kr. e. 205-ben, majd 194-ben volt consul, a censorságot pedig 199-ben viselte. 409
