Oldal 407 [407]
OCR
(4) Nemsokára azonban feledésbe merült ez a viszálykodás, szó sem esett róla többé, mert súlyosabb ellentétek támadtak egy nagyobb és híresebb férfiú személye körül. (5) Amint Valerius Antias írja, Publius Scipio Africanus ellen vádat emelt a két Quintus Petillius. Ezt ki-ki a maga jelleme szerint értékelte. (6) Egyesek nemcsak a két népíribunust hibáztatták, hanem az egész polgárságot, hogy képes ilyesmit eltűrni: (7) a földkerekség két legnagyobb városa szinte egyidőben bizonyult hálátlannak vezető egyéniségeivel szemben; de a kettő közül mégis Róma a hálátlanabb, hiszen a legyőzött Karthágó a legyőzött Hannibalt kényszerítette számkivetésbe, míg a győztes Róma a győztes Africanust taszítja ki. (8) Mások viszont úgy vélekedtek, hogy egyetlen polgárnak sem szabad olyan különleges helyzetet élveznie, hogy ne lehessen őt a törvények alapján felelősségre vonni. Semmi sem bizonyítja jobban a teljes egyenlőséget és szabadságot — mondták -, mint az, hogy a leghatalmasabbat is a törvény elé lehet idézni. (9) Márpedig hogyan is lehetne biztonsággal rábízni valakire egy ügyet, ha aztán nem számoltatják el vele; az egész államról már nem is beszélve? Aki pedig nem fogadja el a törvény előtti egyenlőséget, az ellen nem jogtalanság az erőszak alkalmazása. (10) Ilyesmikről beszéltek az emberek, míg végül eljött a törvényszéki tárgyalás napja. Soha senkit nem kísért még nagyobb tömegben minden rendű és rangú ember a Forumra, még magát Scipiót sem consul vagy censor korában, mint ezen a napon, vádlottként. (11) Amikor felszólították, hogy adja elő védekezését, a vádpontokat szóba sem hozta, viszont olyan nagyszerű beszédet mondott saját tetteiről, hogy általános vélemény szerint még soha senkit nem illettek ezeknél szebb és megérdemeltebb dicsérő szavakkal. (12) Tetteit ugyanolyan lelki és szellemi tartással sorolta elő, mint ahogy végrehajtotta, és hallgatóiban nem keltett visszatetszést, hiszen nem dicsekvésből beszélt, hanem önmaga védelmében. 51. (1) A népzribunusok jelenlegi vádjaik alátámasztására újra felhánytorgatták az ellene régebben felhozott vádakat: állítólagos fényűzését a szürakuszaibeli téli táborban! és a Lokroiban Pleminius miatt kitört zavargást;? most pedig inkább csak gyanúsítások, semmint bizonyítékok alapján vesztegetéssel vádolták. (2) Fogságba esett fiát váltságdíj nélkül kapta vissza a királytól — mondták -, ráadásul Antiokhosz minden egyéb tekintetben is nagy megbecsülésben részesítette Scipiót, mintha Rómában a háború és a béke egyedül az ő kezében lenne. (3) A hadszíntéren inkább dictatora volt a consulnak, nem legatusa, és egyedül ! Vö. XXIX. 19. ? Vö. XXIX. 9. és 18-22. 406
