Page 341 [341]
OCR
52. (1) Nem sokkal később Marcus Aurelius Cotta, Lucius Scipio /egatusa megérkezett Rómába Antiokhosz követeivel, Eumenész királlyal és a rhodosziakkal együtt. (2) Cotta először a senazusban, majd az atyák utasítására a nép előtt is beszámolt a Kis-Ázsiában történtekről. Ezután háromnapos hálaadó ünnepet szavaztak meg, amelyen 40 kifejlett jószágot kellett feláldozni. (3) Majd elsőként Eumenészt hallgatták meg a senazusban. Miután néhány szóban megköszönte az atyáknak, hogy őt és fivérét felszabadították az ostromzár alól, és megvédték országát Antiokhosz erőszakosságával szemben, gratulált szárazon és vízen aratott győzelmeikhez, (4) hogy Antiokhosz királyt megverték, megfutamították, táborát elfoglalták, és kiszorították őt előbb Európából, majd Kis-Ázsiának a Taurosz-hegységig terjedő részéből is. (5) Azután kijelentette, hogy jobban szeretné, ha az ő érdemeit saját hadvezéreik és /egazusaik szavaiból ismernék meg, nem pedig neki magának kellene elősorolnia őket. (6) Szavait mindnyájan helyesléssel fogadták, és biztatták, hogy most az egyszer hagyjon fel a szerénykedéssel, mondja ki saját maga, hogy milyen illő jutalmat vár el a senazustól és a római néptől, és érdemei szerint a senafus ezt készségesen és bőkezűen meg is tetézi, ha teheti. (7) A király erre azt válaszolta: Ha mások bíznák rá a jutalom kiválasztását, és módjában állna megkérdezni a római senatust, ő szívesen kérné ennek a roppant tekintélyű testületnek a tanácsát, nehogy valami mértéktelen és szerénytelen kívánsággal hozakodjon elő. (8) Minthogy pedig éppen ők akarják megjutalmazni, annál inkább úgy helyénvaló, hogy saját maguk döntsék el, mennyire kívánnak bőkezűek lenni vele és fivérével szemben. (9) Szavai azonban nem győzték meg az atyákat és összeírtakat; továbbra is sürgették, hogy nyilatkozzon. Miután jó ideig versengett egymással a nagylelkűség és a szerénység, aminek során a felek kölcsönös és bonyodalmas udvariassággal mutogattak egymásra, Eumenész eltávozott a szentélyből. (10) A senatus még ekkor is kitartott véleménye mellett. Azt mondták: Képtelenség, hogy a király ne volna tudatában, milyen reményekkel és céllal érkezett, hiszen ő tudja legjobban, mi hasznos királysága számára, és sokkal jobban ismeri a kis-ázsiai helyzetet, mint a senazus. Vissza kell tehát hívni, és erőnek erejével szóra kell bírni, hogy mi a kívánsága és elképzelése. 53. (1) A praetor visszahívta a szentélybe a királyt, és felszólította, hogy nyilatkozzon. Erre ő a következőket mondta: 340
