Oldal 334 [334]
OCR
Timónt tette meg, (7) de az ő tekintélyüket senki sem ismerte el: a városbeliek a várban tartózkodó katonasággal egyetértésben követeket küldtek a consu/hoz. 45. (1) Ez idő tájt követek érkeztek Tralleiszből, a Maiandrosz menti Magnésziából és Epheszoszból is, hogy átadják városukat. (2) Addigra Polüxenidasz a csata hírére elhagyta Epheszoszt, a lükiai Patarához hajózott a flottával, ahol a Megiszténél állomásozó rhodoszi hajóktól való félelmében partra szállt, és néhány társával a szárazföldön folytatta útját Szíria felé. (3) Kis- Ázsia városai sorra a consul oltalmába és a római nép hatalmába adták magukat. A consul már Szardeiszban tartózkodott, és Publius Scipio is megérkezett ide Elaiából, mihelyt el bírta viselni az utazás nehézségeit. (4) Ez idő tájt hírnökpálcás követ jött Antiokhosztól, aki Publius Scipio közbenjárására engedélyt kapott a consultól a király számára, hogy szószólókat küldhessen hozzá. (5) Néhány nap múlva meg is érkezett Zeuxisz, Lüdia volt elöljárója és Antipatrosz, az unokaöcs." (6) Először Eumenésszel találkoztak, mert úgy vélték, hogy régi ellentéteik miatt ő a béke egyik legfőbb ellenzője; de sokkal engedékenyebbnek találták, mint akár ők maguk, akár a király remélte. Ezután felkeresték Publius Scipiót, majd az ő közvetítésével a consult. (7) Kérésükre a teljes haditanácsot összehívták, hogy ott adják elő a rájuk bízott üzenetet. Itt Zeuxisz igy beszélt: , Nem is annyira azért jöttünk, rómaiak, hogy mi tegyünk javaslatokat, inkább azért, hogy megkérdezzük tőletek: milyen jóvátétellel engesztelhetnénk ki benneteket a király ballépéséért, és hogyan kaphatnánk meg a győztestől a békét és a megbocsátást. (8) Ti mindig csodälatos lelki nagysäggal gyakoroltätok a megbocsátást a legyőzött királyokkal és népekkel szemben. Mennyivel nagylelkűbben és engedékenyebben illik viselkednetek ez után a győzelem után, amely a földkerekség uraivá tett benneteket! (9) Most már félre kell tennetek a vetélkedést a halandókkal, és akárcsak az isteneknek, könyörülettel kell gondoskodnotok az emberiségről." (10) A rómaiak már a követek érkezése előtt eldöntötték, hogy mit fognak válaszolni, és ennek tolmácsolásával Africanust bízták meg. (11) Ő a hagyomány szerint a következőket mondta: , Nekünk, rómaiaknak a halhatatlan istenek hatalmában lévő javakból csak annyi van birtokunkban, amennyit az istenek adtak. (12) De gondolkodásmódunkból fakadó lelkületünk minden sorsfordulatban ugyanaz volt és marad; nem kapatta el a jó és nem csüggesztette el a balszerencse. Hogy másokról ne is ! Lásd XXXVII. 41. 1, a hozzá fűzött jegyzetekkel. 333
