OCR
parti vidéket, nagyrészt emberekből álló zsákmányát a hajókra terelte, aztán éppen csak megvárta Eumenészt és hajóhadát, már indult is Szamosz felé. (7) A rhodosziakon vereségük hírére először rendkívüli rémület és gyász vett erőt. Hisz nem elég, hogy elpusztultak hajóik és embereik, odalett ifjüsäguk szinevirága is, (8) mivel a nemesség sok tagja vonult hadba többek között Pauszisztratosz szavára, aki méltán élvezett rendkívüli tekintélyt polgártársai körében. Azután gyászuk haragra változott, amiért cselfogás, méghozzá saját honfitársuk cselfogásának áldozatai lettek. (9) Azonnal kiküldtek tíz hajót, majd néhány nap múlva újabb tízet, és mindegyik fölé Eudamoszt rendelték, akiről úgy gondolták, hogy egyéb katonai erények tekintetében messze elmarad ugyan Pauszisztratosztól, de éppen mivel kevesebb a bátorsága, óvatosabb hadvezér lesz. (10) A rómaiak és Eumenész király először Erüthrai partjainál kötöttek ki hajóhadukkal. Itt töltöttek egy éjszakát, majd másnap elérték a Kórükosz-hegyfokot leósznál. (11) Mivel innen Szamosz legközelebb eső részére akartak hajózni, meg sem várták a napfelkeltét, amelyből a kormányosok következtethettek volna a várható időjárásra, és így kiszolgáltatták magukat a bizonytalan időnek. (12) Már útjuk felét megtették, amikor az északkeleti szél északira fordult, és a hajókat dobálni kezdték a felkavarodott tenger hullámai. 13. (1) Polüxenidasz úgy gondolta, az ellenség Szamosz felé indul majd, hogy egyesüljön a rhodoszi hajóhaddal, ezért útra kelt Epheszoszból. Először Müonnészosznál állt meg," majd átkelt a Makrisz nevű szigetre, hogy ha a római hajóhad itt elhalad, alkalma legyen rajtaütni a csoporttól esetleg elmaradozó hajókon vagy az utóvéden. (2) Látva, hogy a hajóhadat szétszórta a vihar, először úgy vélte, itt a jó alkalom a támadásra. De a széllökések nemsokára sűrűsödni kezdtek, egyre magasabbra korbácsolták a hullámokat, (3) és Polüxenidasz belátta, hogy nem tud a közelükbe férkőzni. Ezért áthajózott Aithalia szigetére, hogy másnap innen csapjon le a nyílt tengerről Szamosz felé tartó hajókra. (4) A római hajóhadnak egy kis része sötétedéskor befutott egy elhagyatott szamoszi kikötőbe,? a többi egész éjjel a nyílt tengeren hánykolódott, de aztán azok is elérték ezt a kikötőt. (5) Miután itt földművesektől megtudták, hogy az ellenséges hajóhad Aithaliánál tartózkodik, haditanácsot tartottak: vállalják-e azonnal az ütközetet, vagy pedig várják meg a rhodoszi hajóhadat? Ugy döntöttek, elha! A mai Doganbey-félsziget nyugati oldalán. ? A szövegből nem derül ki világosan, hogy ez a kikötő valóban Szamoszon volt-e, vagy pedig a szárazföldön, de a szamosziak hatalmában. 303