Page 280 [280]
OCR
küldött Diophanészhez, az akhajok sz¢ratégoszahoz, és egy kialkudott pénzöszszeg ellenében átadta a szigetet az akhájoknak. (2) A rómaiak azonban úgy tartották méltányosnak, hogy a sziget a háború díjaként az övék legyen, hiszen Manius Acilius consul és a római légiók nem Diophanésznek és az akhájoknak vívták meg a thermopülai csatát. (3) Diophanész ezzel szemben hol magát és népét mentegette, hol azt próbálta bizonyítani, hogy eljárásuk jogszerű volt. (4) De az akhájok közül jó néhányan tanúsították, hogy ők már kezdetben is helytelenítették a dolgot, sőt most is kifogásolták szíratégoszuk makacsságát. Az ő javaslatukra úgy döntöttek, hogy az ügyben Titus Ouinctiusra bízzák a döntést. (5) Ouinctius kérlelhetetlen volt, ha ellenállásba ütközött, de annäl szelidebben viselkedett, ha engedékenységet tapasztalt. Hangjából és tekintetéből minden indulat eltűnt, és kijelentette: , Ha előnyösnek tartanám az akhájok szempontjából, hogy a sziget az ő birtokukban legyen, magam javasolnám a senatusnak és a római népnek, hogy engedjék át nektek. (6) Csakhogy a teknősbéka is addig van védve minden sebzéssel szemben, amíg behúzódik a páncéljába, mihelyt azonban bármelyik tagját kinyújtja, az a része kiszolgáltatottá és védtelenné válik. (7) Ugy látom, ugyanígy vagytok ti, akhájok is, akiket mindenfelől tenger vesz körül. Mindazt, ami a Peloponnészosz határain belül van, (8) könnyen magatokhoz tudjátok csatolni, és utána meg is tudjátok tartani. De ha mohóságotokban többre vágytok, és átlépitek ezeket a határokat, az a részetek, amely azokon kívül kerül, védtelenül marad, és mindenféle csapásnak ki lesz téve." (9) Szavaival az egész gyűlés egyetértett, és mivel Diophanész sem mert tovább ellenkezni, Zakünthoszt átadták a rómaiaknak. 33. (1) Ekkortájt Philipposz király — miután megkérdezte a Naupaktosz alá induló consultól, hogy ő addig visszafoglalja-e a római szövetségtől elpártolt városokat, (2) és igenlő választ kapott — Démétriaszhoz vonult csapataival, mert jól tudta, hogy ott most mekkora fejetlenség uralkodik. (3) A polgárok ugyanis elvesztették minden reményüket, belátták, hogy Antiokhosz cserbenhagyta őket, az aitóloktól pedig semmi támogatást nem remélhetnek, és éjjel-nappal várták ellenségük, Philipposz vagy még nála is ádázabb — mert még jogosabban haragvó — ellenségeik, a rómaiak támadását. (4) A városban Antiokhosz katonáinak szervezetlen sokasága tartózkodott. Eleinte csak kevesen maradtak itt helyőrségként, majd többen is ide menekültek a vesztett ütközet után, általában már fegyvertelenül. Ezeknek nem volt sem elég erejük, sem bátorságuk, hogy kiálljanak egy ostromot. (5) Ezért amikor Philipposz előreküldött követei megcsil279
