OCR
(5) Azt tervezték, hogy bevezetésként a szerződésekben biztosított ősi jogaikra és a római népnek tett szolgálataikra hivatkoznak, (6) de Flaccus leintette őket: Inkább ne emlegessenek olyasmit, amit saját maguk sértettek meg és tettek semmissé. Sokkal többet érhetnek el azzal, ha elismerik felelősségüket, és beszédükben végig az esdeklők hangján szólnak, hiszen nem saját igazuk, csakis a római nép nagylelkűsége mentheti meg őket. (7) Megígérte, hogy ha alázatosan adják elő kérésüket, ő is támogatja majd őket a consul előtt, majd Rómában a senatusnál, ahová szintén el kell küldeniük követeiket. (8) Mindannyian úgy látták, hogy számukra az a menekülés egyetlen útja, ha a római nép jóindulatára bízzák magukat; így ugyanis a rómaiak becsületérzésére fognak hatni, hogy ne bántsák az esdeklőket, ők pedig változatlanul a maguk urai maradnak, ha valami kedvezőbbet csillant fel előttük a szerencse. 28. (1) Miután a consul elé járultak, Phaineasz, a küldöttség vezetője hosszú beszédét, amelyben számos fordulattal igyekezett enyhíteni a győztes haragját, azzal fejezte be, hogy az aitólok magukat és minden tulajdonukat a római nép jóindulatára bízzák.! (2) A consul ezt hallva kijelentette: , Kétszer is gondoljátok át, aitólok, hogy így adjátok-e meg magatokat!" Phaineasz ekkor megmutatta a határozatot, amely ezt írásban is világosan rögzítette. (3) , Nos — mondta a consul -, minthogy így adjátok meg magatokat, követelem, hogy haladéktalanul szolgáltassátok ki nekem honfitársatokat, Dikaiarkhoszt,? az épeiroszi Menesztaszt (ő volt az, aki csapataival bevonult Naupaktoszba, és elpártolásra kényszerítette a várost), továbbá Amünandroszt! és azokat az athaman vezetőket, akiknek a tanácsára elpártoltatok tőlünk." (4) Phaineasz szinte félbeszakította a római szavait: , Nem rabszolgasorba adtuk át magunkat, hanem a te jóindulatodra bíztuk, és biztos vagyok benne, hogy csak tájékozatlanságodban követelsz tőlünk olyasmit, ami nem egyeztethető össze a görög szokásokkal." (5) ,Herculesre — felelte a consul —, engem aztán nem érdekel, hogy az aitólok szerint mi felel meg a görög szokásoknak, amíg én római szokás szerint érvé! Ezek a szavak a feltétel nélküli megadás formuláját alkották, de ennek az aitólok szemmel láthatólag nem voltak tudatában. 2 Ő hívta be Görögországba Antiokhoszt (vö. XXXV. 12. 15-18). : Naupaktosz az aitól szövetség tagja volt, így a többi aitóllal együtt szükségszerűen ez a város is elpártolt a rómaiaktól. Menesztaszról nem tudunk többet, de valószínűleg nem épeiroszi tisztségviselőként, hanem magánemberként tette, amit tett, mert ennek nem volt kihatása az épeiroszi szövetség sorsára. 1 Vö. XXXV. 47. 275