Page 267 [267]
OCR
és Lucius Valerius Flaccust! az aitólok erődítményei ellen: Flaccust a Rhoduntiához és a Tikhiuszhoz, Catót a Kallidromonhoz. (2) Mielőtt elindította volna csapatait az ellenség ellen, gyűlésbe hívta katonáit, és a következő rövid beszédet intézte hozzájuk: , Látom, katonák, hogy minden egységben igen sokan vannak közületek, akik mar katondskodtak ezen a hadszintéren Titus Quinctius vezetésével és jdsjeleivel. (3) A makedón háborúban az Aóosz folyónál fekvő szurdokon sokkal nehezebb volt áthatolni, mint ezen. (4) Itt ugyanis valóban kapuk vannak:? a két tenger között minden egyéb út el van zárva, ezt az egyetlen átjárót hagyta meg a természet. Ott megfelelőbb terepen szilárdabban felépített erődítmények álltak, nagyobb létszámú volt az ellenséges sereg, és sokkal kiválóbb katonákból állt. (5) Ott ugyanis makedónok, thrákok, illírek álltak, megannyi igen harcias törzs, itt viszont szírek és kis-ázsiai görögök, a leghitványabb, rabszolgaságra született emberfajta. (6) Az a király kiváló harcos volt, aki kora ifjúságától fogva sok tapasztalatot szerzett a thrákokkal, illírekkel és összes többi szomszédjával vívott háborúkban. (7) Ez azonban — hogy korábbi életéről ne is szóljak — olyan ember, aki azért kelt át Kis-Ázsiából Európába, hogy háborút indítson a rómaiak ellen, erre egész téli táborozása alatt annyit sikerült felmutatnia, hogy szerelmes lett, feleségül vette egy honfitársai között is alig ismert családból való magánembernek a lányát, (8) és ifjú férjként, mint aki már dugig ette magát a menyegzői lakomán, a változatosság kedvéért csatát vállalt. Serege főerejét és legnagyobb reménységét az aitólok jelentették, a világ leghiúbb és legmegbízhatatlanabb népe, ahogy ti már korábban tapasztaltátok, és most megtapasztalja Antiokhosz is. (9) Nem jelentek meg kellő számban a gyülekezésen, a táborban sem lehetett őket együtt tartani, és még egymás között is civakodnak. Noha kivívták, hogy rájuk bízzák Hüpata és Hérakleia védelmét, egyiket sem védték meg, inkább a hegycsúcsokra menekültek, vagy bezárkóztak Hérakleiába. (10) A király maga is beismerte, hogy a sík mezőn nemcsak csatát vállalni nem merne sehol, hanem még tábort sem mer ütni nyílt terepen: feladta az egész, előtte fekvő területet, amelyet dicsekvő szavai szerint tőlünk és Philipposztól vett el, (11) és a sziklák közé rejtőzött. De még nem is a szoros bejárata előtt táborozott le, mint a hagyomány szerint egykor a spártaiak, hanem mélyen annak belsejében. Nem mutatta-e ki ezzel a rettegését éppúgy, mint ha egy város falai mögé zárkózott volna be, hogy ott várja meg az ostromot? (12) De Antiokhosznak éppoly kevés oltalmat fog nyújtani a szoros, mint az ! Más források szerint (pl. Polübiosz XX. 10. 10, Plutarkhosz: Marcus Cato 12. 1) a 195. év két consulja nem /egatusi, hanem katonai éribunusi rangban vett részt a háborúban. ? A Ihermopülai-szoros három átjárója közül Antiokhosz a keletinél ütött tábort. 266
