Oldal 218 [218]
OCR
18. (1) A tanácskozáson ott volt az akarnan Alexandrosz is. Ő korábban Philipposz bizalmasa volt, de nemrég faképnél hagyta őt, és inkább a hatalmasabb Antiokhosszal tartott. (2) Mivel tisztában volt a hellaszbeli helyzettel, és a rómaiakat is jól ismerte, olyan rangot ért el a király bizalmasai között, hogy a titkos tanácskozásokon is részt vehetett. (3) Mintha nem is arról kellett volna dönteni, hogy megindítsák-e a háborút vagy sem, hanem hogy hol és milyen módon vívják, azt bizonygatta, hogy szinte látja lelki szemei előtt a kétségtelen győzelmet, ha a király átkel Európába, és a hadjárat kiindulópontjául megszállja Hellasz egy részét. (4) Először is — mondta -— fegyverben fogja találni a Hellasz köldökénél lakó aitólokat,! készen arra, hogy élharcosokként vállalják a háború legnehezebb feladatait. (5) Hellasz egyik , szárnyán", a Peloponnészoszon Nabisz mindent megmozgat majd, hogy visszaszerezze Árgosz városát és a tengerparti városállamokat, amelyekből a rómaiak kikergették őt, és Spárta falai közé zárták; (6) a másikon, Makedóniában a háborút jelző első trombitaszóra Philipposz is fegyvert ragad. Ő ismeri Philipposz büszkeségét, ismeri jellemét, tudja, hogy mint egy ketrecbe zárt, megláncolt vadállatnak, régóta félelmetes indulatok feszülnek a lelkében. (7) Arra is jól emlékszik, hányszor kérte a háborúban Philipposz az összes istentől, hogy adják mellé Antiokhoszt segítségül; ha most teljesül ez az óhaja, azonnal újrakezdi a háborút. (8) Csak habozni és késlekedni nem szabad, mert azon fordul meg a győzelem, hogy előre lefoglalják maguknak a megfelelő helyeket és fegyvertársakat. Hannibalt pedig haladéktalanul el kell küldeni Afrikába, hogy megosszák a rómaiak erejét. 19. (1) Hannibalt nem hívták meg a tanácskozásra, mert a Villiusszal folytatott beszélgetések miatt a király gyanús szemmel kezdett nézni rá, és attól fogva semmi megbecsülésben nem volt része. (2) Kezdetben csendben viselte ezt a megszégyenítést. Azután jobbnak látta, ha kideríti a hirtelen kegyvesztettség okát, és tisztázza magát: egy megfelelő pillanatban nyíltan megkérdezte a királytól, miért neheztel rá. Miután megtudta, így szólt hozzá: (3) ,Nos, Antiokhosz, amikor még apró gyermek voltam, apám, Hamilkar áldozat közben odavezetett az oltárhoz, és ünnepélyesen megesketett, hogy soha nem leszek barátja a római népnek.? (4) Ez volt az én katonai esküm, amelynek ! A görögök úgy tartották, hogy a delphoi Apollón-szentély legbensőbb részében lévő kő, az ompbhalosz (köldök") a föld középpontja. 2 V6. XXI. 1. 4. 217
