Seite 196 [196]
OCR
57. (1) Miután a consulok megtartották a sorozást, és elindultak provinciájukba, Titus Ouinctius kérte, hogy a senazus hallgassa meg beszámolóját azokról az intézkedésekről, amelyeket a tíz megbízottal egyetértésben tett, és ezeket legyen szíves jóváhagyásával megerősíteni. (2) Ezt az atyák könnyebben megtehetik — mondta -, ha az egész Hellaszból, Kis- Ázsia nagy részéből és a királyoktól érkezett követsegeket i is meghallgatjäk. (3) A követsegeket Gaius Scribonius värosi praetor vezette a senazus elé, és mind barátságos választ kaptak. (4) Az Antiokhosz követeivel való tárgyalás hosszabbnak ígérkezett, ezért ezt a tíz megbízottra hagyták, akik közül többen is jártak a királynál Kis- Ázsiában vagy Lüszimakheiában.! (5) Titus Ouinctiusnak jutott a feladat, hogy az ő társaságukban hallgassa meg a király követeit, és olyan választ adjon nekik, amely megfelel a római nép méltóságának és érdekeinek. (6) A király követségét Menipposz és Hégészianax vezették. Menipposz így beszélt: Nem érti, mi lehet az, ami megbízatásukkal kapcsolatban nem egyértelmű, hiszen ők egyszerűen azért jöttek, hogy a rómaiak barátságát kérjék, és szövetséget kössenek velük. (7) Azoknak a szerződéseknek, amelyekkel államok vagy királyok barátságot kötnek egymással, három fajtája van. Az első az, amikor a háború vesztesének előírják a feltételeket: ekkor minden a katonai fölényben lévő fél birtokában van, és neki joga van kedve szerint megszabni, mit hagy meg a legyőzöttnek, és mit vesz el tőle büntetésül. (8) A második az, amikor a háborúban egyik fél sem kerekedett a másik fölé, ezért kiegyenlített feltételekkel kötnek békét és barátságot: ilyenkor megegyezéses alapon rendezik a háborút kiváltó ellentéteket, és ha valamelyik fél a háború következtében veszített birtokaiból, ezt vagy ősi jogaiknak, vagy mindkét fél érdekeinek figyelembe vételével rendezik. (9) A harmadik fajta szerződés az, amikor olyanok találkoznak és kötnek szövetségi szerződéssel barátságot, akik sohasem viseltek háborút egymás ellen: ekkor senki nem szab feltételeket a másiknak, mert ilyesmi csak győztes és legyőzött között lehetséges. (10) Antiokhosz a harmadik csoportba tartozik. Ezért furcsának találja, milyen alapon szabják meg a királynak a rómaiak, hogy Kis- Ázsia mely városait nyilvánítsa szabadnak és adómentesnek, melyeket kötelezhet adófizetésre, melyekbe nem teheti be a lábát a király helyőrsége és maga a király. (11) Így legfeljebb ellenségükkel, Philipposszal köthetnek békét, de szövetségi szerződést barátjukkal, Antiokhosszal már nem. ! Vö. XXXIII. 39-41. 195
