Seite 173 [173]
OCR
sze a tengertől, elhatározta, hogy teljes haderejével ostrom alá veszi a várost. (3) Gütheion akkoriban igen erős volt, egyrészt polgárainak és egyéb lakóinak nagy száma miatt, másrészt mert el volt látva mindenféle hadifelszereléssel. (4) Quinctius nagy fába vágta a fejszéjét, de éppen a legjobbkor sietett segítségére Eumenész király és a rhodoszi hajóhad. (5) Összevonták a három hajóhad tengerészeit, és ez a roppant sereg néhány nap alatt elvégzett minden munkát, amire a szárazföld és a tenger felől egyaránt jól erődített város ostromához szükség volt. (6) Teknősbékákat vittek a falak alá, amelyek alatt aknákat kezdtek ásni, és a faltörő kosok is működésbe léptek. Sűrű ütéseiktől összeomlott az egyik torony, és zuhanás közben ledöntötte a környező falrészt is. (7) A rómaiak, hogy a védtelenné vált helyről elvonják az ellenség figyelmét, egyszerre próbálták kierőszakolni a bejutást az öböl felől, ahol simább volt a terep, és az omlás következtében megnyílt úton. (8) Kis híján be is törtek az ostromlott helyeken, de támadásuk lendületét visszafogta a felcsillanó remény, hogy a város megadja magát, majd ennek gyors meghiúsulása. A város élén két egyenlő hatalmú parancsnok állt, Dexagoridasz és Gorgópasz. (9) Dexagoridasz üzent a római /egazusnak, hogy át akarja adni a várost. Csakhogy amikor már az átadás idejében és módjában is megállapodtak, Gorgópasz megölette az árulót, és miután egyedül maradt, még elszántabban védte a várost. (10) Az ostrom folytatása még nehezebbé vált, ám ekkor megérkezett Titus Quinctius 4000 válogatott katonával. (11) Amikor felsorakoztatott arcvonala megjelent a vártól nem messze álló egyik dombtető szegélyén, a másik oldalon pedig ostromművei felől Lucius Ouinctius indult támadásra szárazon és vízen, (12) reménytelen helyzete végül Gorgópaszt is arra az elhatározásra kényszerítette, amelyért vezértársát halállal büntette. (13) Azzal a feltétellel, hogy a várost védő katonákkal együtt szabadon elvonulhat, átadta a várost Ouinctiusnak. (14) Még mielőtt Gütheiont átadták volna, Püthagorasz, az Argoszban hátrahagyott parancsnok a város védelmének feladatát a pellanai Timokratészre ruházta, majd 1000 zsoldos katonával és 2000 argoszival elvonult Nabiszhoz Spártába. 30. (1) Nabiszt kezdetben megrémítette a római hajóhad érkezése és a tengerparti városok meghódolása, de azután megnyugodott, és egy kicsit még reménykedni is kezdett, amiért emberei megtartották Gütheiont. (2) De amikor meghallotta, hogy ezt a várost is átadták a rómaiaknak, belátta, hogy mivel a szárazföldön teljesen körülzárta az ellenség, így nem maradt reménye, és most a tengertől is végleg elvágták, (3) engednie kell a szerencsének. Először hírnökpálcás követet küldött az ellenséges táborba, hogy kiderítse, hajlandóak-e követeit fogadni. 172
