OCR
20. (1) Ezzel a csekély haderővel több várost elfoglalt, és átpártoltak hozzá a sedetanusok, az ausetanusok és a suessetanusok. (2) A járhatatlan erdőkben lakó lacetanusok népe fegyverben maradt, részben velük született vadságuk miatt, részben bűnösségük tudatában, mert miközben a consult és seregét a turdulusokkal folytatott hadakozás kötötte le, zsákmányszerző rajtaütéseket hajtottak végre a római szövetségesek területei ellen. (3) Ezért a consu/ városuk megostromlására vezette nemcsak római co)orsait, de szövetségesei katonáit is, akiket fűtött a jogos bosszúvágy. (4) A város hosszan elnyúlt, de szélessége nem állt ezzel arányban. A consul mintegy 400 lépésnyi távolságban állapodott meg seregével. (5) Itt előőrsként néhány kiválasztott coborsot hagyott, azzal a paranccsal, hogy ne mozduljanak el helyükről, amíg ő maga oda nem jön hozzájuk; serege többi részét pedig átvezette a város túlsó oldalára. Minden segédcsapata közül a legnagyobb létszámú a suessetanus ifjak különítménye volt. Öket küldte a falak alá, hogy kezdjék meg az ostromot. (6) A lacetanusok, amikor felismerték ezek fegyvereit és hadijelvényeit, eszükbe jutott, hányszor tombolták végig büntetlenül a suessetanusok földjeit, hány szabályos ütközetben verték szét és futamították meg őket. Hirtelen kitárták a kaput, és mindannyian rájuk rohantak. (7) A suessetanusok még a csatakiáltásukat is alig állták ki, nemhogy a támadást. A consul pontosan erre számított. (8) Lovát megsarkantyúzva az ellenséges falak alatt elvágtatott a cojorsaihoz, magához vette őket, és — miután a védők mind kiözönlöttek a suessetanusok üldözésére — a csendes és őrizetlenül hagyott városrészen át bejuttatta a városba. (9) Még vissza sem értek a lacetanusok, ő már elfoglalta az egészet. Nemsokára meg is adták magukat, mivel fegyvereiken kívül nem maradt egyebük. 21. (1) Győzelme után azonnal a Bergium nevű erődhöz vonult, amely a rablók legfőbb menedékhelye volt: innen indultak fosztogatni a provincia békés vidékeire. (2) A bergistanusok egyik főembere átszökött a várból a consulhoz, és mentegetni kezdte magát és honfitársait, mondván, a vezetés nem az ő kezükben van: a rablók, akiket befogadtak, hatalmukba kerítették az erődöt. (3) A consul felszólította, hogy térjen haza, találjon ki valami elfogadható magyarázatot távollétére, (4) és ha majd azt látja, hogy ő a falak alá nyomult, és a rablók figyelmét teljesen a falak védelme köti le, akkor ne feledje, hogy támogatóival együtt most kell elfoglalnia a fellegvárat. (5) A főember úgy tett, ahogy Cato meghagyta neki. A barbárok hirtelen két tűz közé kerültek: kívülről a rómaiak mászták meg a falakat, míg bent elesett a 164