Oldal 148 [148]
OCR
miénk, ha hagyjuk, hogy mint egykor a köznép kivonulása," most az asszonyok kivonulása kényszerítsen új törvények elfogadására. (8) Bevallom, az előbb kissé szégyenkeztem, amikor az asszonyok seregén kellett keresztülvágnom magam a Forumig. Ha nem tartott volna vissza a tisztelet — inkább egyikük-másikuk, mint valamennyiük méltósága és életvitele iránt -, nehogy azt a látszatot keltsem, hogy a consu/ kipellengérezi őket, így szóltam volna hozzájuk: (9) Miféle új szokás ez, kitódulni az utcákra, elállni az utakat, vadidegen férfiakat leszólítani? Nem tudtátok ezt otthon megbeszélni a saját férjetekkel? (10) Vagy talán jobban tudtok idegen férfiaknak hízelegni az utcán, mint a férjeteknek otthon? Bár ha a szemérem megtartaná a matrónákat saját helyzetük korlátai között, még otthon sem lett volna illendő azzal foglalkoznotok, hogy itt milyen törvényt terjesztenek elő vagy töröltetnek el.c (11) Öseink úgy rendelkeztek, hogy a nők még magánügyeiket se intézhessék törvényes képviselőjük jóváhagyása nélkül, hanem alá legyenek vetve apjuk, fivérük, férjük hatalmának. Mi azonban - isten ments! — eltűrjük, hogy már az államügyekbe is beavatkozzanak, és jóformán elvegyüljenek a Forumon a csoportosulásokban és a népgyűlés tagjai között. (12) Hisz mit csinálnak most az utcákon és keresztutakon? Felsorakoznak a nepzribunusok inditvänya melle, és leteszik a voksot a törvény eltörlése mellett! (13) Engedjétek csak hosszú pórázra e betörhetetlen állatfajta féktelen természetét, és reménykedjetek, hogy maguktól is tudják majd, hol a határ! (14) Ha ti magatok meg nem mutatjátok nekik, meglátjátok, hogy ez a mostani csak egy csepp az erkölcsi és törvényes szabályozások tengerében, amelyeket az asszonyok fogcsikorgatva tűrnek. Minden téren szabadságra, sőt — mondjuk ki őszintén — szabadosságra vágynak. Hisz mire nem fognak még vetemedni ezután, ha most elérik céljukat? 3. (1) Nézzétek csak végig az asszonyokra vonatkozó összes szabályozást, amellyel őseitek megzabolázták féktelenségüket, és férjük hatalma alá rendelték őket! Ennyi kötelékkel vannak megbéklyózva, mégis alig bírtok velük. (2) No és ha hagyjátok, hogy egyiket a másik után kezdjék ki, újabb és újabb engedményeket csikarjanak ki, és végül egyenlővé váljanak a férfiakkal, akkor szerintetek elviselhetőbbek lesznek? Mihelyt veletek egyenlővé válnak, már fölétek is kerekedtek! (3) De, Herculesre, ők nem azt kérik ám, hogy ne hozzanak ellenük új törvényt; nem a jog, hanem a jogtalanság ellen tiltakoznak. (4) Hogyne! Csak annyit kérnek, hogy egy törvényt, amelyet elfogadtatok, megszavaztatok, amelyet éveken át a gyakorlatban is igazolva láttatok, most vonjatok vissza, egyszóval hogy 1 Kr, e. 494-ben (II. 32.). 147
