Oldal 142 [142]
OCR
érdekeit, hogy ez az ügy gyorsabban vagy lassabban intéződik el; (5) inkább arra kellene odafigyelniük, milyen magatartás várható Hannibaltól és a karthágóiaktöl, ha kitör a häborü Antiokhosszal. (6) A Hanniballal szemben álló érdekcsoport tagjai ugyanis újra meg újra megírták főrangú római vendégbarátaiknak, hogy Hannibal futárokat és leveleket küldött Antiokhoszhoz, és a királytól is titokban követek érkeztek hozzá. (7) Amint egyes vadállatokat semmiféle módon nem lehet megszelídíteni — ez állt a levelekben —, éppúgy e férfiú lelkülete is könyörtelen és engesztelhetetlen: azt panaszolja, hogy az állam elsorvad a nagy békében és nyugalomban, elálmosodik a tétlenségtől, és csak a fegyvercsörgés riaszthatja fel kábulatából. (8) Mindezt valószínűnek is látták a rómaiak, ha visszaemlékeztek a korábbi háborúra, amelyet ez az egyetlen ember robbantott ki és vívott meg ellenük. Hannibal egy újabb intézkedésével is maga ellen ingerelte a karthágói hatalmasok nagy részét. 46. (1) Karthágóban ekkor a bírák testülete volt a legfőbb hatalom, elsősorban azért, mert a bírák megbízatása egész életükre szólt.! (2) Az ő kezükben volt minden egyes polgár vagyona, jó híre, élete. Ha valaki bármelyiküket megsértette, ezzel a testület minden tagját ellenségévé tette, és mindjárt akadt olyan is, aki vádat emelt ellene a felingerelt bírák előtt. (3) Az ő féktelen királykodásuk idején — mert ezek nem egy szabad állam polgáraihoz illően gyakorolták korlátlan hatalmukat — történt, hogy Hannibal, miután sufetté választották," magához rendelte a pénzügyi tisztségviselőt.? (4) Az rá sem hederített, egyrészt mert az ellenpárthoz tartozott, másrészt mert számíthatott rá, hogy hivatalának letétele után a bírák nagy hatalmú testületének tagja lesz, és már most is várható méltóságához illő gőgöt tanúsított. (5) Hannibal azonban ezt nem tűrhette: törvényszolgát küldött érte, hogy állítsa elő, majd a nép elé vi! A bírák testülete Karthágóban 100 vagy 104 főből állt (Arisztotelész: Az állam 1272b 34-37), akiket az államtanács tagjai közül választottak. Eredetileg a hadvezérek elszámoltatása volt a feladatuk (Iustinus: Világkrónika XIX. 2. 5-6) ? Livius előszeretettel alkalmazza a római tisztségek és intézmények nevét más államok esetében is. Hannibal 196-ban viselt tisztségét $raezorként adja meg, ez azonban nagy valószínűséggel az általa máskor pun nevén nevezett swféznek felel meg. A terminológiai probléma talán onnan ered, hogy Livius itt görög forrásra támaszkodik, amely lefordítja a sufet szót. 3 Livius ezt a tisztségviselőt a római guaeszornak felelteti meg. Ez talán a karthágói rab nevű hivatallal azonos, amelyet hol egy, hol két személy töltött be, hatásköre pedig az állami pénzek elosztására, felhasználásának meghatározására terjedt ki. 141
