Oldal 126 [126]
OCR
28. (1) Elhatározták, hogy addig teszik el láb alól Brakhüllészt, a királypártiak vezetőjét, amíg számíthatnak a közelben a római haderőre. (2) Kilesték az alkalmat, amikor Brakhüllész az állam által biztosított étkezés után ittasan tartott hazafelé néhány herélt kíséretében, akik a lakomán a népes vendégsereget szórakoztatták. (3) Ekkor hat fegyveres — három itáliai és három aitól — körülfogta és megölte. A kísérői szétszaladtak, segítségért kiáltoztak, az egész város felbolydult, az emberek fáklyákkal futkostak mindenfelé, a merénylők azonban kimenekültek a legközelebbi kapun. (4) Kora hajnalban a nép, mintha gyűlést hirdettek volna, vagy kikiáltó hívta volna össze őket, nagy számban gyűlt össze a színházban. (5) Azt hangoztatták ugyan, hogy Brakhüllészt saját fajtalan kísérői ölték meg, de magában mindenki gyanította, hogy Zeuxipposz volt a gyilkosság értelmi szerzője. (6) Egyelőre úgy határoztak, hogy elfogják és kínvallatásnak vetik alá azokat, akik vele voltak. (7) Amíg ezeket felkutatták, Zeuxipposz, hogy a gyanút elhárítsa magáról, teljes nyugalommal megjelent a gyűlés előtt, és kijelentette: nagyot tévednek, ha a szörnyű gyilkosság elkövetésével ezeket a férfiaknak is alig nevezhető lényeket gyanúsítják. (8) Számos meggyőző érvet hozott fel állítása bizonyítására, így többekkel sikerült elhitetnie, hogy ha bűnös lenne, nem mert volna kiállni a tömeg előtt, és nem hozta volna szóba a gyilkosságot, amíg rá nem kényszerítik. (9) Mások viszont biztosra vették: arcátlan módon maga megy elébe a vádnak, hogy elterelje magáról a gyanút. Nem sokkal később kínpadra vonták Brakhüllész ártatlan kísérőit,! és ezek, mivel nem tudtak semmit, a közvélemény hatása alatt megnevezték Zeuxipposzt és Peiszisztratoszt. Vallomásukból azonban nem derült ki, hogy honnan tudhatnának bármit is. (10) Zeuxipposz egy bizonyos Sztratónidasszal együtt még az éjszaka Tanagrába menekült, inkább saját lelkiismeretétől, mint a semmibe be nem avatott emberek vallomásától rettegve. (11) Peiszisztratosz a vallomásokkal mit sem törődve Ihébaiban maradt. Zeuxipposznak volt egy szolgája, aki az egész ügyben üzenetvivőként és segítőként működött közre. Peiszisztratosz félelmében, hogy ez a szolga feljelenti, rákényszerítette, hogy valóban feljelentse. Levelet küldött Zeuxipposznak, hogy tegye el láb alól a beavatott szolgát, (12) mert a tett végrehajtásában jó segítőtársuk volt ugyan, de annak eltitkolására szerinte már kevésbé alkalmas. Megparancsolta a futárnak, hogy a levelet mielőbb adja át Zeuxipposznak. (13) A küldött azonban, mivel Zeuxipposzt nem tudta azonnal elérni, éppen ennek ! A görögöknél a rabszolgák tanúvallomása csak akkor számított bizonyító erejűnek, ha kínvallatás útján jutottak hozzá. 125
