Oldal 114 [114]
OCR
nem merészkedtek le a síkságra, azt pedig sohasem hitte volna, hogy egészen Kleónaiig kivonulnak. (8) Parancsot adott, hogy trombitaszóval hívják vissza a táborból elszéledt embereket. Katonáit addig is fegyverbe szólította, majd a gyér menetoszloppal kivonult a kapun, és felállította csatasorát a folyó fölött. (9) Serege többi részének alig jutott ideje összegyűlni és felsorakozni, így aztán az ellenség első rohamát sem bírta feltartóztatni. (10) A makedónok közül voltak a legtöbben a helyükön, és ők veszélyeztették a legtovább az ellenség győzelmét. (11) Végül, amikor a többiek megfutamodása után fedezetlenül maradtak, a két ellenséges csatasor pedig kétfelől szorongatta őket — oldalról akönnyűfegyverzetűek, szemből a nagy- és kispajzsosok —, reménytelen helyzetükben ők is meghátráltak, (12) majd az ellenség újabb nyomására megfutamodtak, és többnyire fegyverüket is elhajítva, mivel táborukat úgysem tudták volna megvédeni, Korinthosz felé menekültek. (13) Nikosztratosz a zsoldosokat küldte utánuk, a lovasokat és a thrák segédcsapatokat pedig a Sziküón területét pusztítók ellen, és mindenütt nagy mészárlást rendezett, talán még nagyobbat, mint az ütközetben. (14) Azok közül, akik Pellénét és Phliuszt fosztották ki, egyesek rendezetlenül és mit sem sejtve tartottak visszafelé a táborba, így kerültek a sajátjaiknak vélt ellenséges előőrsök kezébe; (15) mások a zűrzavarból megsejtették, hogy mi történt, minden irányban szétfutottak, és bolyongásuk közben a földművesek ütöttek rajtuk. (16) Ezen a napon 1500-an estek el, és 300-an kerültek fogságba. Egész Akhaia nagy félelemtől szabadult meg. 16. (1) A künoszkephalai csata előtt Lucius Ouinctius összehívta Korkürára Akarnania vezetőit, amely Hellasz népei közül egyedül maradt szövetségben a makedónokkal, és legalább valami kezdeti haladást sikerült elérnie. (2) Főként két okból tartottak ki a királlyal való barátság mellett. Az egyik népük vele született hűsége, a másik az aitólokkal szembeni félelmük és gyűlöletük. (3) Az akarnanok gyűlést hívtak össze Leukaszba. Noha itt nem jelent meg az összes akarnaniai törzs, és még akik jelen voltak, azok sem tudtak megegyezni, vezető embereik és főtisztségviselőik mégis elérték, hogy magánemberekként határozatot hozzanak a rómaiakkal való szövetségkötésről.! (4) Ezért minden távollévő megneheztelt. Miközben a szövetség tagjai ezen zúgolódtak, a Philipposz által oda! Livius kifejezése (privatum decretum) valószínűleg arra utal, hogy a jelenlévő küldöttek nem szavazhatták meg érvényesen a határozatot városaik nevében - talán mert az igennel szavazó városok csak a gyűlésen képviselték a többséget, de a szövetség egészét tekintve nem -, ezért csak magánemberekként, afféle véleménynyilvánító szavazáson mondtak igent a szövetségre. 113
