Oldal 111 [111]
OCR
(5) Ouinctius erre azt felelte: Az aitölok felszölaläsukban nemcsak a római politikai hagyományokkal nem számoltak, de önmagukkal is ellentmondásba kerültek. (6) Hiszen az összes eddigi tanácskozáson és tárgyaláson ők is mindig békefeltételekről, nem pedig irtóhadjáratról beszéltek; (7) a rómaiak pedig azonfelül, hogy ősrégi szokásuk megkímélni a legyőzötteket, különleges bizonyítékot szolgáltattak irgalmasságukra azzal, hogy megadták a békét Hannibalnak és a karthágóiaknak. (8) De ne is essék szó a karthágóiakról. Magával Philipposszal is hányszor kezdtek tárgyalást? Arról azonban szó sem volt soha, hogy le kell mondania a trónról. Vagy talán azért, mert egyetlen csatában vereséget szenvedett, engesztelhetetlenné fajult az ellene kezdett háború? (9) A felfegyverzett ellenség ellen ádáz dühvel kell harcolni, de a legyőzöttel szemben az tanúsítja a legnagyobb lelki nagyságot, aki a legkíméletesebb. Ugy tartják, a makedón királyok Hellasz szabadságát fenyegetik. (10) De ha megszűnik ez a birodalom és népe, akkor a thrákok, illírek, majd a gallok is — csupa vad és féktelen nép — elárasztják Makedóniát és Hellaszt. (11) Vigyázzanak, nehogy azzal, hogy megsemmisítik a közvetlen veszélyforrást, nagyobb és súlyosabb veszedelmeknek nyissanak utat! (12) Ekkor Phaineasz, az aitólok szzrazégosza közbeszólt, azt bizonygatva, hogy ha Philipposz most kicsúszik a kezükből, később még nagyobb erővel fogja újrakezdeni a háborút. (13) Ouinctius erre így válaszolt: , Ne háborogjatok már, inkább tanácskozzunk! Olyan feltételekkel béklyózzuk meg a királyt, hogy ne tudjon háborút kezdeni." 13. (1) A tanácskozás ezzel véget ért. Másnap a király megérkezett a tárgyalás kijelölt helyére, a Tempébe vezető szoroshoz, (2) harmadnap pedig fogadta őt a rómaiak és szövetségeseik teljes tanácsa. (3) Itt Philipposz minden olyasmivel kapcsolatban, ami nélkül a béke nem jöhetett létre, igen bölcsen inkább önként tett engedményt, mintsem hogy vitában csikarják ki ezt tőle. (4) Kijelentette, hogy mindent elfogad, amit az előző tárgyaláson a rómaiak előírtak és a szövetségesek követeltek; a többi kérdés eldöntését pedig a senazusra bízza. (5) Noha úgy tűnt, ezzel még legádázabb ellenségeit is mind lefegyverezte, az aitól Phaineasz az általános hallgatás közepette mégis feltette a kérdést: (6) , Nos, Philipposz, akkor ugye végre visszaadod nekünk Pharszaloszt, Larisza Kremasztét, Ekhinoszt és a phthiótiszi Ihébait?" (7) Philipposz azt felelte, felőle aztán visszakaphatják. Ihébai ügyében azonban vita támadt a római fővezér és az aitólok között." ! Polübiosznál, Livius forrásában (XVIII. 38. 4) épp fordított a helyzet: a rómaiak egyedül "Ihébait engedik át az aitóloknak, a többi három várost nem — Ouinctius érvelése egyébként ezzel a változattal áll összhangban. 110
