Oldal 108 [108]
OCR
Za őket,! és karddal küzdjenek. (14) Egyszersmind, hogy csatasorát ne legyen könnyű áttörni, az arcvonal felét leemelte, és a mélységét kettőzte meg úgy, hogy megnövelte az egységek kiterjedését befelé, így arcvonala inkább mély volt, mint széles. Az egységeknek pedig megparancsolta, hogy tömörüljenek össze, zárkózzon férfi a férfihoz, pajzs a pajzshoz.? 9. (1) Ouinctius beengedte a hadijelvények és egységek közé azokat, akik eddig harcoltak, majd trombitaszóval jelt adatott. (2) Azt mondják, nem sok példa volt rá, hogy a csata kezdetén ilyen hatalmas erővel harsanjon fel a csatakiáltás; most ugyanis egyszerre hangzott fel mindkét sereg kiáltása, nemcsak a már harcolóké, hanem a tartalékosoké és azoké is, akik éppen most indultak az ütközetbe. (3) A király a jobbszárny élén már-már győzelmet aratott, főként a terep segítségével, mert a magaslatokról harcolt. A balszárnyon, ahová épp ekkor érkezett meg a phalanx utóvédet alkotó része, nagy felfordulás uralkodott. (4) A. centrumban a jobbszárnyhoz közelebb álló csapatok csak álltak és nézték az ütközetet, mint valami látványosságot, amelyhez semmi közük. (5) Az imént érkezett, inkább menetoszlopot, mint csatasort alkotó phalanx, amely inkább menetelésre volt felkészülve, mint harcra, éppen most jutott fel a hegyhátra. (6) Ezek ellen indított támadást Ouinctius, még mielőtt felfejlődtek volna, noha látta, hogy a jobbszárnyon? hátrálnak az emberei. Arra számított, hogy ha a sereg egy részét visszavetik, az a többieket is magával sodorja. Először az elefántokat küldte az ellenségre. (7) Az eredmény egyértelmű volt. A makedónok már a hatalmas állatok keltette első rémület hatására azonnal futásnak eredtek. Míg a többi római a menekülők nyomába eredt, (8) az egyik katonai tribunus hirtelen ötlettől vezérelve mintegy 20 jelvényre való katona élén elvált bajtársainak attól a részétől, amelynek győzelme már kétségtelennek látszott, és rövid kerülő utat téve hátba támadta az ellenséges jobbszárnyat. (9) Nincs olyan hadsereg, amelyet ne zavart volna meg ez a hátulról jövő támadás, (10) de az ilyen esetben egyébként is általános zűrzavart még növelte, hogy a nehezen mozgó makedón $/alanx nem tudott visszakanyarodni, de a vele szemközt álló ellenség sem adott erre lehetőséget, amely az előbb még meghátrált előttük, most ! Livius itt félreérti a forrásául szolgáló Polübiosz (XVIII. 24. 9) görög szövegét, ahol nem a lándzsa letételéről, hanem az eddig a vállukon vitt lándzsa előreszegezéséről van szó. ? A megfogalmazás egy híres Homérosz-hely hatását mutatja (Midsz XII. 131: »PajZs pajzsot, sisak ért sisakot, hős férfiu férfit" — Devecseri Gábor fordítása), amelynek Vergilius Aeneisében is megvan a párhuzama (X. 361). : Ez római szemszögből valójában a balszárny (vö. XXXIII. 8. 3., Polübiosz XVIII. 25. 4). 107
