Oldal 107 [107]
OCR
8. (1) A csatában elért sikert aránytalanul nagynak feltüntető híradások — az ütközetből visszatérők ugyanis sorra azt kiáltozták, hogy a rómaiak rémülten menekülnek -— a királyt, bár vonakodott, habozott és egyre azt mondogatta, (2) hogy ez hebehurgyaság, és sem az időt, sem a helyet nem tartja megfelelőnek, arra késztették, hogy összes csapatával harcba vonuljon. (3) Ugyanígy cselekedett a római hadvezér is, inkább kényszerűségből, mint a kínálkozó alkalom csábítására. A jobbszárnyat tartalékban hagyta, az elefántokat állítva a hadijelvények elé, (4) a balszárnnyal és az összes könnyűfegyverzetűvel nyomult az ellenség felé. Közben emlékeztette őket, hogy ugyanazokkal a makedónokkal fognak összecsapni, akiket az Épeiroszi-szorosnál kiűztek hegyekkel és folyókkal védett állásaikból, legyőzve a kedvezőtlen terepviszonyokat is, majd szabályos csatában leverték őket;! (5) azokkal, akiket korábban Publius Sulpicius vezetésével is legyőztek, amikor azok Eordaia bejáratát tartották megszállva." A makedón birodalmat eddig is csak a hírneve tartotta fenn, nem az ereje, de most már végre ez a hírnév is a múlté. (6) Ezalatt le is értek övéikhez a völgy mélyére, akik a sereg és a fővezér érkezésére újrakezdték a harcot, rohamot indítottak, és ismét megfutamították az ellenséget. (7) Philipposz a kispajzsosokkal és gyalogsága jobbszárnyával — a makedón sereg főerejével, az úgynevezett phalanxszal — szinte futólépésben indult az ellenség felé. (8) Megparancsolta Nikanórnak, az egyik bíborpalástosnak, hogy a többi csapattal azonnal kövesse. (9) Mihelyt felért a hegyhátra, meglátta az ott lezajlott csata nyomait — néhány ott heverő ellenséges fegyvert és halottat —, és hogy a rómaiakat elűzték innen, most pedig már az ellenséges tábor közelében dúl az ütközet. Először rendkívül megörült; (10) később azonban, amikor az ő emberei kezdtek visszafelé menekülni, és rajtuk vett erőt a rémület, egy ideig bizonytalankodott, ne vezesse-e vissza csapatait a táborba. (11) Majd amikor már közeledett az ellenség, és — arról nem beszélve, hogy hátulról kaszabolta a menekülőket, akikre a biztos halál várt, ha ő nem siet a segítségükre — már neki magának sem volt lehetősége a biztonságos visszavonulásra, (12) arra kényszerült, hogy noha serege egy része még nem érkezett meg, mindent kockára tegyen. Az ütközetből visszatért lovasokat és könnyűfegyverzetűeket a jobbszárnyon helyezte el a kispajzsosokkal egyiitt.’ (13) A makedön phalanxnak pedig megparancsolta, hogy tegyék le lándzsájukat, amelynek hosszúsága csak akadályoz! Vö. XXXII. 11-12. ? Vö. XXXI. 39. 7-15. 3 A fordítás Lachmann szövegjavításán alapul. 106
