Oldal 102 [102]
OCR
ugyanis elrejtették az útkanyarulatok és a közbeeső völgyek. (5) Ouinctius, amikor már közel jártak a városhoz, lassabban vonult, mintha üdvözölni akarná az elé kicsődülő tömeget; de valójában azért lassított, hogy a Aastatusok utolérjék.(6) Mivel a /iczor maga előtt terelte a tömeget, a városbeliek mindaddig nem vették észre a nyomukban erőltetett menetben közeledő fegyvereseket, amíg a fővezér szállásához nem érkeztek. (7) Ekkor mindnyájan megdöbbentek, úgy vélve, hogy a varost Antiphilosz sz¢ratégosz hitszegő módon az ellenség kezére játszotta; és belátták, hogy a boiótok másnapra összehívott gyűlésén már nem tanácskozhatnak szabadon. (8) De eltitkolták fájdalmukat, hisz ha kimutatják, azzal úgyis csak maguknak ártottak volna. 2. (1) A tanácskozáson elsőnek Attalosz szólalt fel. Azzal kezdte, hogy ősei és ő maga mekkora szolgálatokat tettek egész Hellasznak általában, különösen pedig a boiót népnek — (2) de mivel már túl öreg és gyenge volt a beszéddel járó megerőltetéshez, egyszer csak belefagyott a szó és összeesett. (3) Amíg kivitték és próbálták magához téríteni a királyt, akinek több végtagja is lebénult, a gyűlést egy időre félbeszakították. (4) Ezutan Arisztainosz, az akhajok sztratégosza' beszélt, és szavai súlyát növelte, hogy ugyanazt tanácsolta a boiótoknak, amit annak idején az akhájoknak.? (5) Maga Quinctius ehhez csak keveset tett hozzá, nem a rómaiak fegyveres erejét és hatalmát, inkább hűségét emelve ki. (6) Aztán a plataiai Dikaiarkhosz előterjesztette és felolvasta a javaslatot a rómaiakkal való szövetségkötésről, és ezt, mivel senki sem mert ellene felszólalni, Boiótia összes városa egyhangúlag megszavazta és elfogadta. (7) A gyűlés feloszlása után Ouinctius csak addig maradt Ihébaiban, amíg Attalosz váratlan rosszulléte kívánta. (8) Miután meggyőződött arról, hogy a roham nem fenyeget közvetlen életveszéllyel, csak tagjait bénította meg, otthagyta az ápolásra szoruló királyt, és visszatért Elateiába, ahonnan jött. (9) Így az akhájok után a boiótokat is megnyerte szövetségeseinek, és most, hogy nem kellett többé ellenségtől tartania a hátában, minden figyelmét Philipposzra és a háború hátralevő feladataira fordíthatta. 3. (1) Philipposz, miután követei a béke minden reménye nélkül tértek vissza Rómából, kora tavasszal szintén elrendelte a sorozást birodalma összes városában, mert ugyancsak szűkében volt fegyverfogható korú férfiaknak. (2) A több em' Arisztainosz sztratégoszi megbizatasa ekkor mar lejart (vo. XXXII. 39. 7) 2 Vo. XXXII. 21. 101
