Oldal 91 [91]
OCR
mint ...! kocsit zsákmányoltak. (13) Megadta magát a rómaiaknak több gall város is, amelyek csatlakoztak az insuberek lázadásához. 31. (1) Minucius consul kezdetben széltében-hosszäban végigfosztogatta a boiusok területét. Később, amikor ezek otthagyták az insubereket, és hazavonultak vagyonuk védelmére, táborában maradt, mivel úgy vélte, nyílt csatában kell megütköznie az ellenséggel. (2) A boiusok sem vonakodtak volna az ütközettől, ha elszántságukat meg nem töri az insuberek vereségének híre. Így azonban otthagyták vezérüket és táborukat, és elszéledtek a falvaikba, hogy ki-ki megvédelmezze saját vagyonát. Emiatt az ellenségnek is felül kellett vizsgálnia hadviselési módszerét. (3) Fel kellett adnia a reményt, hogy egyetlen ütközettel eldöntheti a háborút; ehelyett ismét elkezdte a földeket pusztítani, házakat felégetni, falvakat elfoglalni. (4) Ezekben a napokban gyújtották fel Clastidiumot is. Ezután a consul az ilvas ligurok ellen vezette légióit, mert egyedül ők nem voltak hajlandóak meghódolni. (5) De ez a nép is megadta magát, amikor meghallotta, hogy az insubereket nyílt csatában legyőzték, a boiusok pedig annyira megrémültek, hogy nem is mertek a csatatéren szerencsét próbálni. (6) Egyszerre érkezett meg Rómába a két consul levele, amelyekben bejelentették Galliában elért sikereiket. A leveleket Marcus Sergius városi praetor felolvasta a senatusban, majd később az atyák megbízásából a nép előtt is, és négynapos hálaadó ünnepet rendeltek el. 32. (1) Már télre járt az idő, és Titus Ouinctius Elateia elfoglalása után seregét Phókiszban és Lokriszban osztotta el téli szállásra. Ekkor Opuszban belviszály tört ki. (2) Az egyik párt az aitólokat hívta segítségül, mivel ezek voltak közelebb, a másik a rómaiakat. (3) Az aitólok érkeztek meg elsőnek, de a vagyonosabb párt bezáratta előttük a kapukat, futárt küldött a római vezérhez, és annak érkezéséig birtokában tartotta a várost. (4) A fellegvár a királyi helyőrség kezén volt, amelyet az opusziak fenyegetései éppoly kevéssé tudtak rávenni az elvonulásra, mint a római fővezér erélyes felszólítása. (5) Csak azért nem vették őket azonnal ostrom alá, mert a királytól hírnökpálcás küldött érkezett, aki helyet és időpontot kért a tárgyalásra. (6) Nehezen engedtek a király kérésének — nem mintha Quinctius nem akarta volna, hogy részben fegyverrel, részben tárgyalás útján, de ő fejezze be a ! A kéziratok ezen a helyen hiányosak. ? A következőkben elbeszélt események még a megelőző télen (198/197) történtek. 90
