OCR
(7) De hiába hangzottak el a sztrategosz buzdító szavai, egyetlen embert sem tudott felszólalásra bírni, de még zúgás vagy csendes moraj sem törte meg a hatalmas, sok-sok népből összesereglett gyűlés hallgatását. 21. (1) Ekkor Arisztainosz sz¢ratégosz ismét felszölalt: „Akhäj vezetök,' van nektek nyelvetek, sőt gondolataitok is, csak épp senki sem akarja a köz javát saját veszedelme árán. Talán én is hallgatnék, ha magánember volnék; de belátom, hogy én mint szzrazégosz, ha már egyszer a gyűlés elé bocsátottam a követeket, nem engedhetem el őket válasz nélkül. (2) Márpedig hogyan adjak nekik választ, ha nem a ti döntésetek alapján? Minthogy azonban közületek, akiket meghívtak erre a gyűlésre, senki sem mer vagy akar véleményt nyilvánítani, tekintsük a követek tegnap elmondott beszédeit véleménynyilvánításnak, (3) és vegyétek úgy, hogy nem azt követelték, ami nekik előnyös, hanem azt javasolták, amit a mi számunkra előnyösnek gondolnak. (4) A rómaiak, a rhodosziak és Attalosz szövetségünket és barátságunkat keresik, és elvárják, hogy támogassuk őket Philipposz ellen vívott háborújukban. (5) Philipposz viszont a vele kötött és esküvel megerősített szövetségre emlékeztet bennünket, és hol azt követeli, hogy álljunk mellé, hol azt állítja, megelégedne azzal is, ha nem vennénk részt a háborúban. (6) Senki nem gondolkodott el azon, hogy akikkel nem vagyunk szövetségben, miért akarnak tőlünk többet, mint a szövetségesünk? Ennek az oka, akhájok, nem Philipposz szerénysége, és nem is a rómaiak arcátlansága. (7) A szerencse növeli az egyik követelő önbizalmát és veszi el a másikét. Philipposz részéről a követén kívül nem látunk semmit. A római hajóhad azonban ott állomásozik Kenkhreainál, az euboiai városokban szerzett zsákmánnyal kérkedve; látjuk, amint a consul és légiói Phókiszt és Lokriszt járják, egy keskeny tengerszorosnyira tőlünk. (8) Ezek után csodálkoztok, hogy Kleomedón, Philipposz követe az imént olyan félénken biztatott minket arra, hogy ragadjunk fegyvert a király oldalán a rómaiak ellen? (9) Ha ugyanarra a szerződésre és esküre hivatkozva, amelynek említésével vallásos félelmet próbált kelteni bennünk, mi kérnénk tőle azt, hogy Philipposz védjen meg minket Nabisztól és a spártaiaktól, meg a rómaiaktól is, ő nemcsak azt nem tudná, honnan szerezzen csapatokat a védelmünkre, de még azt sem, hogy mit feleljen. (10) Herculesre, éppúgy nem, mint ! Az akháj szövetségnek ezen a gyűlésén (szünklétosz) nemcsak az előkelők voltak jelen, hanem bármelyik polgár ott lehetett. Livius ismét saját kultúrájának befolyása alatt teszi meg Arisztainosz beszédének címzettjeivé csak a főrangú polgárokat: úgy képzeli el a szövetségi gyűlést, mint a rémai senatus ülését. 77