Oldal 75 [75]
OCR
a fal egy részét ledöntötte, és a fegyveresek az omláson át behatoltak a városba, szinte töretlen erővel kezdődött újra a küzdelem. (7) A nagy létszámú, válogatott makedón helyőrség ugyanis — amely különleges dicsőségnek tartotta, ha falak helyett inkább saját fegyvereivel és vitézségével védi meg a várost — (8) zárt alakzatban, több egységnyi mély, szilárd csatasorban várta őket, és amint észrevette, hogy a rómaiak átmásznak az omladékon, a nehezen járható és visszavonulásra alkalmatlan terepen át kiszorította őket onnan. (9) A consult feldühítette a balsiker, mivel úgy vélte, ez a szégyen nemcsak ennek az egy városnak az elfoglalását késlelteti, de kihat az egész háború eredményére is, amely gyakran kis dolgoktól függ. Ezért eltakaríttatta a félig leomlott fal romjait, (10) és egy óriási, többemeletes ostromtornyot húzatott oda, amelynek emeletein nagy sereg katona helyezkedett el. (11) A coborsokat felváltva küldte támadásra jelvényeik alatt, hogy ha lehetséges, törjék át rohamukkal a makedón éket, amelyet ök phalanxnak hivnak. (12) A szűk hely azonban, mivel a leomlott fal csak kis térközt hagyott, az ellenség fegyverzetének és harcmodorának kedvezett. (13) Amikor a makedónok zárt alakzatban előreszegezték rendkívül hosszú lándzsáikat, a rómaiak éppúgy hiába hajították rájuk dárdáikat, mintha a sűrűn egymás mellé tartott ellenséges pajzsok teknősbékaalakzatot alkottak volna. Kardot rántottak hát, (14) de nem voltak képesek sem a közelükbe jutni, sem a lándzsákat elvágni. Ha egyet-egyet sikerült is elvágni vagy eltörni, még a hegyesre tört lándzsanyél is úgy meredt fel az ép lándzsák hegyei között, mint valami sánckaró. (15) Ráadásul kétfelől a fal épen maradt része fedezte az ellenség oldalát, és sem visszavonulás, sem támadás közben nem kellett nagy távolságot megtenniük, ami egyébként a vonalakat össze szokta zavarni. (16) Még egy véletlen fordulat is növelte az ellenség harci kedvét. A töltés, amelyen a tornyot tolták, nem volt eléggé ledöngölve. (17) Ezért az egyik kerék egy mély kátyúba süllyedt, mire a torony annyira megbillent, hogy az ellenség úgy látta, mintha eldőlne, a rajta tartózkodó fegyveresek pedig halálra rémültek. 18. (1) Mivel egyik próbálkozása sem járt sikerrel, a consul nem nézte jó szemmel a katonák és fegyvernemek ilyen megmérettetését, (2) egyszersmind belátta, hogy nem fogja időben bevenni a várost, de nem is telelhet ki itt, ezen a tengertől távol eső és a háborútól végigdúlt vidéken. (3) Ezért felhagyott az ostrommal, és mivel az egész akarnaniai és aitóliai tengerparton nem akadt olyan kikötő, amelyben egyszerre elfért volna az összes, a seregnek élelmet szállító teherhajó, (4) és légióinak fedelet nyújtott volna télire, úgy vélte, hogy erre a célra a legalkalmasabb a Phókiszban, a Korinthoszi-öbölnél fekvő Antiküra, mert ez nem 74
