Oldal 74 [74]
OCR
a három egyesült flotta hajói mindenféle bástyalerontó hajító- és ostromgépet hoztak magukkal, de a környéken is bőven találtak anyagot új ostromművek építéséhez. (11) A városbeliek kezdetben buzgón védték falaikat, később azonban a fáradtság és a sebesülések miatt jó néhányan, látva, hogy már a fal egy részét is ledöntötték az ellenséges hadigépek, (12) a megadásra hajlottak. A városban azonban makedón helyőrség is volt, amelytől nem kevésbé rettegtek, mint a rómaiaktól, Philoklész, a király hadvezére pedig többször is megüzente Khalkiszból, hogy ha az ostromlottak kitartanak, ő időben a segítségükre siet. (13) Ez a félelemmel vegyes remény bírta rá a védőket, hogy tovább húzzák az időt, mint akarták vagy erővel győzték volna. (14) Amikor azután megtudták, hogy Philoklészt visszaverték, és pánikszerűen menekült vissza Khalkiszba, azonnal követeket küldtek Attaloszhoz, hogy bocsánatát és védelmét kérjék. (15) Ekkor már a jövendő békekötésen járt az eszük, ezért hanyagabbul látták el a katonai szolgálatot, és nem törődtek a többi őrhellyel, csak oda állítottak fegyvereseket, ahol a fal leomlott. Ouinctius ezt kihasználva éjszaka arról az oldalról indított támadást, ahol ők a legkevésbé tartottak veszélytől, és létrákon felhatolva elfoglalta a várost. (16) A lakosok az asszonyokkal és gyermekekkel együtt mindanynyian a fellegvárba menekültek, majd megadták magukat. (17) Pénz, arany és ezüst alig jutott az ostromlók kezére, de sokkal több szobrot, ősrégi stílusú festményt és egyéb műalkotást találtak, mint a város nagyságához vagy általános jólétéhez képest várni lehetett volna. 17. (1) Ezután Ouinctius visszatért Karüsztoszhoz, ahonnan, még mielött csapatait partra tette volna, az egész lakosság a fellegvárba menekült, üresen hagyva a várost. (2) Ezután követeket küldtek, hogy a római vezér védelmét kérjék. Ő azonnal biztosította a polgárok életét és szabadságát, a makedónok váltságdíját fejenként 300 ezüstben szabta meg, és elvonulásuk előtt át kellett adniuk fegyvereiket. (3) Az összeg kifizetése után fegyvertelenül Boiótiába szállították őket. A tengeri haderő, miután néhány nap alatt elfoglalta Euboia két nevezetes városát, körülhajózva az attikai Szunion-hegyfokot, Korinthosz kikötővárosa, Kenkhreai felé vette útját. (4) Közben a consult lekötötte Atrax ostroma, amely mindenki várakozásainál hosszabbnak és veszélyesebbnek bizonyult; ott ütközött az ellenség ellenállásába, ahol a legkevésbé számított rá. (5) Ő azt hitte, a dolog neheze az lesz, hogy ledönti a falat, és ha egyszer megnyitotta a fegyveresek előtt a városba vezető utat, akkor az ellenség már csak menekülni próbál és halomra hullik majd, ahogy a városok elfoglalásakor történni szokott. (6) Ehhez képest, amikor a faltörő kos 73
