Oldal 49 [49]
OCR
42. (1) Philipposz, bár emberei már a sánc közelében jártak, visszavonulót fúvatott, mert a lovak és férfiak már ki voltak merülve, nem is annyira az összecsapástól, inkább a rendkívül gyors iramban megtett hosszú úttól. (2) Ezért parancsot adott, hogy a lovasok zurmánként, a könnyűfegyverzetűek pedig manipulusonként egymást váltva menjenek vízért és ebédeljenek, (3) a többieket pedig fegyverben tartotta az előőrsökön, várva, hogy a nehéz fegyverzete miatt lassabban vonuló gyalogság is megérkezzen. (4) Amikor ezek megjöttek, nekik is parancsot adott, hogy szúrják a földbe hadijelvényeiket, tegyék le maguk elé fegyvereiket, gyorsan ebédeljenek meg, és minden manipulusból két vagy legfeljebb három embert küldjenek el vízért. Közben a lovasság a könnyűfegyverzetűekkel együtt már felsorakozott és készen állt, hátha az ellenség megmozdul. (5) Az aitólok — a földeken szétszóródott sokaság ugyanis már visszatért a táborba — a kapuknál és sáncoknál helyezték el fegyvereseiket, hogy megoltalmazzák az erődítményeket. Ez mindaddig így ment mindaddig, amíg biztos helyükről harciasan méregethették a tétlenül pihenő ellenséget. (6) Amikor azonban a makedónok megindultak hadijelvényeikkel, és harcra készen, felsorakozva a sánc alá nyomultak, egy csapásra mindnyájan otthagyták őrhelyüket, és a tábor túlsó oldalán kimenekültek a magaslatra, az athamanok táborába. Rémült futásuk közben is sokan estek el vagy kerültek fogságba. (7) Philipposz biztos volt benne, hogy az athamanokat is megfoszthatta volna táboruktól, ha még nem járna olyan későre az idő. De mivel az egész nap eltelt az ütközettel, majd a tábor kirablásával, inkább megállapodott a domb lábánál lévő síkságon, azzal a szándékkal, hogy másnap kora hajnalban megtámadja az ellenséget. (8) Csakhogy az aitólok, mivel rémületük a tábor elhagyása után sem csökkent, a következő éjjel elmenekültek a szélrózsa minden irányába. Amünandrosz sokat segített nekik: az ő vezetésével kalauzolták el őket az utakat jól ismerő athamanok Aitóliába a hegyek tetején át vezető ösvényeken, amelyeket az őket üldöző ellenség nem ismert. (9) Így a szétszóródva menekülők közül csak kevesen tévedtek el és kerültek a makedón lovasok kezére, akiket Philipposz hajnalban, amikor látta, hogy üres a domb, utánuk küldött, hogy zaklassák az ellenséges menetoszlopot. 43. (1) Athénagorasz, a király hadvezére is ezekben a napokban érte utol a hazafelé vonuló dardánokat. Először utóvédjüket zavarta meg, (2) majd amikor a dardánok visszafordultak és csatasorba fejlődtek, szabályos csatában döntetlen küzdelmet vívott velük. Mihelyt a dardánok továbbindultak, a királyi sereg a lovassággal és a könnyűfegyverzetűekkel kezdte őket zaklatni, mivel a dardánok48
