Oldal 46 [46]
OCR
másnap reggel fogadja. Philipposz tehát megkapta, amit akart: övé volt az egész éjszaka és a következő nap egy része, hogy egérutat nyerjen. A hegyek felé vette útját, mert tudta, hogy a rómaiak nehézfegyverzetű seregükkel oda nem fogják követni. (3) A consul, miután másnap hajnalban megkötötte a követtel a fegyverszüneti megállapodást és útjára engedte, nemsokára észrevette az ellenség távozását, de mivel nem tudta, merre induljon utána, ugyanabban az állandó táborban töltött el még néhány napot gabonagyűjtéssel. (4) Ezután elindult Sztüberrába, és Pelagoniából odahordatta az összes gabonát a földekről. Majd továbbnyomult Pluinnáig, bár még mindig nem sikerült megtudnia, merre ment az ellenség. (5) Philipposz, aki először Brüanionnál ütött állandó tábort, elindult innen, és néhány útrövidítés után hirtelen az ellenség közelében termett, annak legnagyobb rémületére. Ezért a rómaiak felkerekedtek Pluinnából, és az Oszphagosz folyónál ütöttek tábort. (6) Innen nem messze állapodott meg a király is, és maga is egy folyó partján sáncolta körbe magát, amelyet a helybéliek Erigónnak neveznek. (7) Miután biztos értesülést szerzett arról, hogy a rómaiak innen Eordaiához! akarnak vonulni, előrement, hogy elfoglalja a szorost, hogy a rómaiak ne juthassanak át annak szűk bejáratán. (8) Sietve, de alaposan megerődítette a helyet, itt sánccal, ott árokkal, amott falként szolgáló összehordott kőrakással, ismét máshol felhalmozott fatörzsekkel, aszerint hogy mit kívánt meg a terep vagy milyen építőanyag kínálkozott, (9) és úgy számított, hogy a természettől már amúgy is nehezen járható utat a minden átjárónál felállított védművekkel bevehetetlenné tette. (10) A környék legnagyobbrészt erdős volt, és ez f6ként a makedén phalanxot zavarta. Ennek ugyanis csakis akkor lehet bármi hasznát venni, ha a katonák rendkívül hosszú lándzsáikat mintegy sánckarók gyanánt szegezik előre pajzsaik előtt — ehhez azonban tiszta terep kell. (11) A thrákokat szintén akadályozta, hogy hosszú hajítógerelyeik minduntalan beleakadtak a mindenfelől benyúló faägakba. (12) Egyedül a kretai cohors nem volt hasznavehetetlen; ezek azonban, noha a rájuk támadó fedezetlen lovakra és lovasokra jól tudtak nyilazni, a római nagypajzsokat már képtelenek voltak keresztüllőni, védtelen testfelület pedig nem volt, amelyet célba vehettek volna. (13) Így, amikor látták, hogy ez a fajta lövedék hatástalan, a völgyben mindenütt szanaszét heverő kődarabokkal kezdték hajigálni az ellenséget. (14) A rómaiakat ez egy kis ideig feltartotta a felfelé nyomulásban, bár a pajzsukat döngető kövek több zajt, mint sebesülést okoztak. Később azonban már ezzel sem törődtek: egy részük teknősbéka-alakzatban szemtől szemben átgázolt az ellenségen, (15) más részük pedig egy rövid kerülővel feljutott a domb gerincére, elűzte az őrhelyekről és előőrsökből a rémült ! Ez a terület a mai Osztrovo-tó közelében feküdt. 45
