Oldal 45 [45]
OCR
(12) Ebben az ütközetben 200 makedón lovas esett el, és mintegy 100 került fogságba; a rómaiak 80 pompásan felszerelt lovat is magukkal vittek a fegyverzsákmánnyal együtt. 38. (1) Akadtak, akik bírálták a király aznapi meggondolatlanságát és a consul erélytelenségét," mondván: Philipposznak veszteg kellett volna maradnia, mert tudhatta, hogy az ellenség néhány napon belül, miután mindent felélt a környező földeken, teljes ínségre jut majd; (2) a consulnak pedig, miután szétverte az ellenség lovasságát és könnyűfegyverzetű csapatait, és kis híján elfogta magát a királyt is, azonnal az ellenség tábora ellen kellett volna indulnia, (3) hiszen a csúnyán megvert ellenség nem állt volna helyt, így ő egy pillanat alatt befejezhette volna a háborút. (4) Mindezt, mint általában, könnyebb volt mondani, mint megtenni lett volna. Hiszen ha a király bevetette volna az ütközetbe összes gyalogos csapatát is, akkor a nagy zűrzavarban, miközben a legyőzött és félelemtől megzavarodott sokaság a csatából a sáncok mögé, majd a sáncaikra felhágó győztes ellenség elől innen is továbbmenekül, talán el lehetett volna foglalni a táborát. (5) Minthogy azonban érintetlen gyalogos csapatai ott maradtak a táborban, a kapuk előtt előőrsök és őrségek voltak elhelyezve, mi mást ért volna el a consul azon kívül, hogy éppoly elhamarkodottan cselekszik, mint a király, aki kevéssel azelőtt túl hevesen vette üldözőbe a megvert lovasokat? (6) A király eredeti tervét, hogy megtámadja a földeken elszéledt gabonaszerzőket, szintén nem lehetett volna kifogásolni, ha győzelmének mértéket tudott volna szabni. (7) Már csak azért is érthető, hogy megkockáztatta ezt a vállalkozást, mert híre jött, hogy Pleuratosz és a dardánok hatalmas sereggel elindultak hazájukból, és már bent járnak Makedóniában. (8) Ha ezek a csapatok minden irányból körülzárták volna őt, a rómaiaknak valószínűleg az ölébe hullott volna a győzelem. (9) Philipposz úgy vélte, hogy a két balsikerű lovas csata után sokkal kevésbé biztonságos az állandó táborban maradnia. EI akart hát vonulni, méghozzá úgy, hogy az ellenség ne vegye észre. Ezért napnyugta táján hírnökpálcás követet küldött a consulhoz, hogy fegyverszünetet kérjen lovasai eltemetésére. (10) Ezzel elaltatva az ellenség gyanakvását, szerte a táborban sok tüzet hagyott hátra, és a második őrségváltás idején szép csendben elvonult. 39. (1) A consul már az étkezésnél tartott, amikor jelentették neki a hírnökpálcás követ érkezését és jövetele célját. (2) Csak annyit válaszolt neki, hogy majd ! Livius itt valószínűleg egy mára elveszett Polübiosz-részletre reagál. 44
